Ébli Gábor: Művészmobilitás

Fotószerepek a Petro - de Chalendar Gyűjteményben

Petro Kinga és férje, Philippe de Chalendar francia karmester huszonöt éve támogatnak művészeti rezidenciaprogramokat. Az ellentételezésül kapott művekből magyar és nemzetközi gyűjteményük született, amely a sokrétű fotóhasználatra is karakteres példákat kínál.

Párizsi életszakaszukat követően, a házaspár 2000-ben költözött Magyarországra. A Hungarofest külső munkatársaként Petro Kinga a franciaországi magyar kulturális évad képzőművészeti és fotográfiai kiállításainak összefogó szervezője lett. Lengyel Lajos (1904‒1978) fotográfus tárlatát a fia készítette elő, akinek a költségvetésből már nem volt mód szállást biztosítani. Spontán gesztussal, a házaspár a Pompidou Központ közelében lévő garzonját ajánlotta fel szálláshelyül. Hálából Lengyel egy fotóját kapták. A harmincas évek közepén készült felvételen Nagy Etel - Kassák Lajos nevelt lánya - táncol; az ebben az avantgárd művészeti közegben készült táncfotók történetét Parti Szilvia tanulmánya részletesen elemzi az Ars Hungarica 2014. évi első számában.¹

Az egyszeri alkalomból rendszeres folytatás lett. Kortárs magyar művészek utazhattak ki a vendéglakásba, míg a viszonzásul adott műveikből egyre nagyobb gyűjtemény született.² Eleinte Szalóky Károly javasolt alkotókat, így a kollekció jól képviseli a Várfok Galéria művészeit. Majd szélesedett a kör, s így a gyűjtemény is más jellegű alkotásokkal bővült.³

Robitz Anikó 2011 nyarán néhány hetet töltött Párizsban; a gyűjteménybe került képei három különböző sorozatát fémjelzik. A frissen, 2010-ben és 2011-ben készült munkák a művész első kiállítása (2007) óta eltelt időszakot hűen bemutatják. A Bauhaus, Berlin egy négy fotóból álló sorozat egyik darabja. A Bauhaus a művész 2012-ben született diplomamunkájának témája volt. Ez a kép a berlini Bauhaus Archívumnál készült. Az 1979-ben, Walter Gropius tervei nyomán megnyitott épület 2018 óta műemlékvédelmi felújítás alatt áll, illetve kibővítik egy új szárnnyal. Így a Robitz által másfél évtizede készített fotók már nem lesznek megismételhetők a rekonstrukciót követően.

A One Hour Photo, London inspirációja az analóg és a digitális technika közötti váltás. A „One Hour Photo” szlogen még az analóg időszakhoz köthető. A fényképeket kidolgozó üzletek ilyen feliratú táblákkal hirdették, hogy a beadott amatőr filmeket egy órán belül előhívják és papírképeket nagyítanak a negatívokról. Egy bezárt londoni fotóbolt átfestett tábláján még átsejlett a felirat, amelyről a sorozat a címét kapta. A Petro Kingáék által választott kép az üzlet lemeszelt kirakatából kiemelt kompozíció.

A Grid sorozat három elemből áll. Robitz Anikó épített képeknek hívja ezeket, mert a műteremben különféle anyagok felhasználásával és a megvilágítás variálásával készültek. Ennek a sorozatnak a képei voltak az első épített képei, amelyeket nem sok hasonló követett, ezért különlegesek.

Szacsva y Pál is egy konstrukcióból varázsolt képet. Az 1999-ben készített alkotás a Reprojekció sorozat korai darabja, amelyen a Marseille melletti Mont Puget fényképe vetül a valós térbe elhelyezett gépi hajcsavarókra. A tárgyakat - jelen esetben hajcsavarókat - a rájuk vetített tájkép új kontextusba helyezi, eredeti, banális funkciójuk fel sem ismerhető, a természeti környezet talányos elemeivé avanzsálnak. A művész a konstrukciót egy 4x5 hüvelykes műszaki fényképezőgéppel fényképezte újra, így jött létre az új kép. A nyomatot saját kezűleg nagyította le Berlinben 1999-ben.

Esterházy Marcell több sorozata is foglalkozik a Rómaifürdő-i Ganz-gyár történetével. Gyermekkori emléke, hogy családja egy ideig innen hozta az ebédet. A gyűjteménybe került két fotó közül az egyik maga a régi menzaépület részlete, a másik egy nyolcvanas években készült legifotó erről a területről. Az épület már láthatóan elhagyatott, leromlott állagú a felvételen, környékét benőtte a gaz. Az egykor tápáló menzából senkiföldje lett. Elkerülhetetlen ez a sors ilyen ipari területek esetében, és csak a személyes emlékek maradnak? A légifotó is tanúsítja, a hatalmas telek milyen nagy hányada beépítetlen volt - csupán az idő függvénye maradt, hogy a privatizációt követően mikor lesz belőle ingatlanfejlesztés helyszíne? A fotók egy nagyobb installáció részét képezték, amely először 2009-ben a debreceni MODEM Kis magyar pornográfia című kiállításán volt megtekinthető. A képanyag egy objektet kísért, amely aranyozott raklapon öt ételhordóból állt, s azokba a régi menza heti étrendje volt gravírozva. A fotók ma önálló életre keltek a plasztika nélkül, s így nemcsak a gyermekkorra, hanem a komplex kiállítási szituációra is emlékeztetnek.

A 2010-es évek óta a gyűjtemény egy másik rezidenciaprogram támogatása révén is bővül. A Budapest Art Factory az akkori angyalföldi, illetve a mai újbudai helyszínére a stabil magyar művésztagok mellett nemzetközi rezidensművészeket is meghív.⁴ Budapesti szállásukat a házaspár biztosítja a belvárosi vendéglakásában. A külföldi alkotóktól viszonzásul kapott művek nemzetközi dimenzióval egészítik ki a gyűjtemény magyar anyagát.⁵

Lindsay Ross amerikai művész 2019-ben budapesti tartózkodása során szokatlanul nagyméretű ambrotípiákat készített. A nedves kollódiumos eljárással, üveg hordozóra létrehozott felvételek - a 20. század második felében elterjedt módszer újraélesztésével - időutazás érzetét nyújtják. A művész egy 32x24 hüvelykes, egyénileg készített kamerát használt a munka során. A képek tárgyául különböző jellegzetes budapesti helyszíneket, a konkrétan a kollekcióba került két felvétel esetén az Országgyűlés mértanian szimmetrikus épületét választotta. Hetekig kereste a Duna budai oldalán a megfelelő helyet és az időpontot, hogy felszerelését úgy állíthassa fel, hogy hibátlan legyen a látószög, megfelelően alakuljon az időjárás és ne zavarjon a hajóforgalom se. A folyamatot werk fotókon rögzítette. A slow design párhuzamaként, egyfajta slow art jegyében úgy készítette el a felvételeket, hogy azok értékét részben a ráfordított idő, a türelem, a kitartás adja. A Gilded by shadows sorozat jelentőségét mutatja, hogy megtalálható a kaliforniai művész honlapján is.⁶

A New York-i Liz Nielsen egy másik, szintén már a fotográfia hőskorában ismert technika, a fotogram lehetőségeit kutatja. Fényfestésnek nevezi megközelítésmódját, ahogy egypéldányos munkákat hoz létre a sötétkamrában. Különböző tárgyakat helyez fényérzékeny felületre, majd több rétegben exponált képeket készít. Ez is időigényes eljárás, amely a szigorú tervezést és a spontán döntéseket kombinálja. Két sorozatából egy-egy mű került a gyűjteménybe. A Superwoman a meditáció állapotába kalauzol, az alak a tudatának kitágulása révén a Természettel, a magasabb erőkkel kerül kölcsönhatásba. Az organikusan ívelő - női testnek vélt - figura mintha a háttérből áradó éteri fények révén is plusz energiát nyerne. Hajzuhatagnak gondolhatjuk az egyébként elemi tárgyakból létrehozott fotogramon a „hátrahajló” alak szupererejét megtestesítő motívumot.

A Holdak Nielsen már 2014 óta gyarapodó sorozata, az ősrobbanás elméletének párhuzamaként felbukkant zsugorodási teória, a Big Crunch vizuális leképezése: mi történik, ha a Világegyetem újra összeroppan, magába visszaesik? A csillagok és a bolygók egymást fogják eltakarni, egymásba sűrűsödnek majd? Innen adódik, hogy a fotogramon mintha egymásba úszó, egymást átfedő teliholdakat látnánk. Az asztrofizikai indíttatást követően a sorozat második része arra épült, hogy ezek a körformák mandalaként is szemlélhetők. A Világűr alakzatjaiból a meditáció belső képei felé mozdult el a fotós. Hamarosan jött a harmadik interpretációs szakasz, amely éppen Nielsen magyarországi tartózkodásának idejére esett. Alakjuk miatt a Holdak sorozat körformájú képződményei akár portréként is értelmezhetők. A gyűjteményben lévő Hold ezért viseli a Dóra alcímet, amely egy valós budapesti személyre utal a művész 2016. évi rezidenciájának emlékeként.

Két német alkotótól is a fotográfia határait feszegető munkák jutottak a kollekcióba. A Frankfurtban élő Christiane Feser elemi, általában geometriai motívumok szekvenciájából építi képeit. Az egypéldányos műveket fotótárgyként (photo object) definiálja, mivel tényleges, két-három centiméteres mélységük van a felületre ragasztott formák révén. Keretbe zárt reliefek. Kulcselemük az illúzió: négyzethálós rácsozatot, lamellás mintát, kitüremkedő, egymásba érő tetraédereket idéznek. A gyűjteménybe a Golyók (Kugeln) sorozat egy nagyméretű darabja került.⁷ A megdolgozott képfelület révén a technikai képalkotás és a kézi, szobrászi, plasztikai tárgyalkotás együtt fejti ki hatását. Ez befogadható a fizikai jelenségek szintjén, amint értelmezhető emberi, társadalmi párhuzamként is: monádok, elszigetelt egyének maradnak ezek az árnyékot vető formák, vagy kölcsönhatásba lépnek egymással?

A lipcsei Martin Kobe is geometrikus motívumokhoz fordul. 2014 nyarán volt budapesti rezidens, és egy három évvel korábbi műve került a gyűjteménybe. Feszesen mértani épületszerkezetek rétegződnek egymásra. A fekete-fehér munkán egymásba vágnak az élek, a tekintet beszorul a sarkokba, a hol lefelé, hol felfelé megnyílni látszó, azután újabb falak által mégis lehatárolt perspektívába. Az erős dinamikájú képen nincs nyugvópont.

Ugyancsak egymáshoz kötődnek, de nagyon is organikusan kapaszkodnak a másikba a dél-afrikai születésű, Berlinben élő Gawie Joubert motívumai. Mértani fegyelem helyett szerves burjánzást látunk. Fiktív növényi formák csavarodnak, tekerednek, szövődnek a másikba. A mű, amely szerepelt Joubert önálló kiállításán Johannesburgban is, bevallottan önéletrajzi ihletésű: saját identitásának különböző elemeit jeleníti meg, ahogyan azok indaszerűen kapcsolódnak. Mozgásuk, helyzetváltoztatásuk folyamatos, amint az ember lelki alkotóelemei is állandó változásban vannak.

A Bécsben élő olasz művész, Alberto Storari hetvenkét fotó-átdolgozását állította ki ikonosztáz jellegű, egy óriási falat betöltő formában a 2013. évi budapesti rezidenciája végén. Több mű is a gyűjteménybe került ebből a sorozatból. A selyempapírra előhívott fotókat kifakította, helyenként egészen kitörölte az alkotó, így azok az emlékezés foghíjas voltára utalnak.⁸
Különleges volt Candaş Şişman zenei és vizuális, összművészeti projektje. A török alkotó 2013-ban olyan hang-performanszt rendezett Budapesten, Barabás Lőrinc trombita- és Ölveti Mátyás csellójátékával, amelyet zenei partitúraszerű, nagyméretű, a kiállítótér falon frízként installált számítógépes nyomatok kísértek. Zenei üzenetátadás és grafikai kódolás, jelölés, kottázás állt párbeszédben egymással.⁹

A gyűjtemény harmadik fejezete egy vidéki magyarországi helyszínhez kapcsolódik. A 2010-es évek óta a nógrádi Bercel felújított kastélyában, annak parkjában, valamint a bányatársaság által rendelkezésre bocsátott, közeli kőfejtőben - amelynek hangárját Fesztivál Labor névre keresztelték át - Petro Kingáék művészeti szimpóziumokat rendeznek. Nemzetközi zenei mesterkurzusokkal indítottak, majd ehhez képzőművészeti alkotótáborokat társítottak, így összművészeti program jött létre.

Az egyik fő komponens a japán-magyar művészeti rezidencia. Szilágyi Erzsébet szobrászművész 2005-ben járt Japánban, ezt követően éveken át sikerült csereprogramot működtetni japán és magyar művészek bevonásával. 2015-től ez a modell honosodott meg Bercelen is. Az alkotótáborban született műveket helyben rendre ki is állították, egy-egy mű a gyűjteménybe került, sőt például Mineo Kuroda műveiből a kollekció önálló kiállítást tudna bemutatni.

A gyűjtemény japán egységének fotóalapú művei közül különleges Nobuko Ueda Erdő című műve. A művész a fotót a massachusettsi Springfield Forest-ben készítette. A fotóból metszetet készített, a technikai művet saját keze munkájával „szelídítette meg”. Mi a különleges a ma békés pihenőterületen, a csobogó patakban? A helyszín története. Őslakos indiánok mészárlásának tetthelyén sétál, aki ma itt a természetben gyönyörködik. Ilyen az emberi történelem? Mindenütt súlyos titkokkal teltek a régészeti, természeti rétegek? A művészet egyik lehetséges feladata erre reflektálni.

Miközben a kastélyban a kiállításokon neves művészek képei szerepelnek a falakon - például a 2016. évi, Zene szemeinknek tárlaton Nádler István, Konok Tamás és mások munkái -, a berceli projektek jelentős része mulandó. Environment art jellegű installáció, tájbeavatkozás, helyspecifikus teremtés. Ezek az efemer művek eltűnnek. S itt újabb szerephez jut a fotó. Az évek óta gyarapodó online berceli fotótár dokumentálja ezeket a folyamatokat, illetve művészi fotókkal megörökíti elkészültük idején az installációkat is. Szemléletes példa erre a japán művész, Masa Ito kompozíciója a kastélyparkban, amelyben az őszi levelekből az újjászületésre utaló, örökérvényű mozgás spirálalakú formáját rakta ki a fák között a talajon, s ezt bejárták, testükkel megélték, felszentelték az alkotótábor résztvevői, vendégei, ahogy erről a fotók tanúskodnak.

Az őszi levelek nélkülözhetetlenek voltak Kabai Róbert tájépítész installációihoz is. A berceli Művelődési Ház előtt az egykori szovjet hősi emlékmű feliratoktól és dicső csillagtól már lecsupaszított, torzóként megmaradt oszlopa árválkodik. A művész ezt a funkcióját vesztett szobrot öltöztette fel levelekkel, az elmúlás egymásra rakódó rétegeit létrehozva. Hiszen az emlékmű világháborús halottaknak volt hivatott emléket állítani, majd néhány évtizeddel később maga is „meghalt”, végül a művészi beavatkozás révén, az elmúlás évszakában, annak jelképes erejű leveleivel lett felöltöztetve. Hasonló módon, átmeneti új élethez segítette Kabai Róbert a közelben álló padot. Amelyből valójában már csak két betoncsonk maradt, míg ülőfelülete és háttámlája az enyészetté vált. A hiányzó elemeket levelekkel pótolta az alkotó: az alkotótábor néhány hetére beton és falevél egymáshoz ízesült. S a fotóknak köszönhető, hogy mindez nem csupán emlék, hanem képi formában kiállítható (mű)tárgy ma.

Összességében Petro Kinga és Philippe de Chalendar az elmúlt huszonöt évben a párizsi, a budapesti és a berceli program - és néhány kisebb, további projekt - révén több dimenzióban is elősegítették művészek nemzetközi mobilitását. Nem állt szándékukban gyűjteményt építeni. Ma sem tekintenek magukra műgyűjtőként, inkább olyan művészetbarátként, akik a ma már felnőtt gyerekeikkel együtt, a baráti és szakmai közegüket is bevonva, érzelmileg és intellektuálisan gyarapodtak a művészekkel való együttműködések révén. S ajándékul született ebből egy komoly gyűjtemény magyar és nemzetközi művészek kortárs festményeivel, szobraival, textilmunkáival, efemer installációival és a fotóhasználat széles körével.

1. 1. https://epa.oszk.hu/01600/01615/00097/pdf/EPA01615_ars_hungarica_2014_01_050-074.pdf ↑
2. 2. A párizsi utca házszáma alapján a gyűjtemény a Collection 88 név alatt követhető a facebook-on. ↑
3. 3. A gyűjtemény jubileumára kiállítás nyílt a fotómunkákból: Huszonöt év. Fotó/művészet a Petro-de Chalendar Gyűjteményből, Újbuda Galéria, 2025. 03. 6 - 03. 28. ↑
4. 4. https://budapestartfactory.com/guest-artists/ ↑
5. 5. A BAF működésének huszadik évét kiállítás kíséri: A Budapest Art Factory húsz éve. Nemzetközi kortárs művészet a Petro-de Chalendar Gyűjteményből, B32 Galéria, 2025. 05. 22 - 06. 12. ↑
6. 6. www.lindseyrossphoto.com, ld. még www.the-alchemistress.com ↑
7. 7. https://www.christianefeser.de/works-by-series/kugeln ↑
8. 8. https://www.albertostorari.art/works/tissuepaper/ ↑
9. 9. https://csismn.com/SYN-Phon ↑