Ébli Gábor: Őrangyal
Fotóalapú művek megjelenése az MBH Bank gyűjteményében
Az MBH Bank eddig inkább a klasszikus és a modern festészetből építkező gyűjteményébe egyre több kortárs mű kerül be, a műfaji nyitás részeként számos fotóalapú alkotás is.
Az Andrássy úti, neoreneszánsz Landauer-villában - ahol a szocializmus idején a legendás Fiatal Művészek Klubja, majd 2004-től Kovács Gábor magánmúzeuma kapott helyet - 2023 óta Hungarian Art & Business (HAB) néven, az MBH Bank által finanszírozott kulturális központ működik. Ez új lendületet adott a bank művészeti gyűjteményének is, amelybe a közelmúltban a kortárs fotóhasználat többféle példája bekerült.1
A gyűjtemény törzsanyagát az egykori MKB Bank főleg a XIX. századi klasszikus, valamint a XX. századi modern magyar festészetre épülő kollekciója adja. A HAB 2023. nyári, Korokon át. Válogatás az MBH Bank gyűjteményéből és kortárs művészek munkáibólcímű nyitókiállítása úgy válogatott ebből, hogy az anyagot már számos kortárs pozícióval egészítette ki, és azóta deklarált törekvés a gyűjtemény kortárs arcélének szisztematikus erősítése.
Ennek egyik aspektusa a műfaji nyitás, a kortárs művészet műfaji sokszínűségének tükrözése az olaj-vászon alkotásokon túl. Másik prioritás a nemzetközi kontextus megteremtése: a magyar művekhez olyan külföldi alkotások beemelése a gyűjteménybe, amely hosszabb távon a kollekciót külföldi kurátorok számára is jól értelmezhetővé teszi. További programpont a kortárs művészet által tematizált társadalmi kérdések - például a női alkotók szerepe, a nők helyzete - megjelenítése. A HAB művészeti vezetője, Vékony Délia prioritása az is, hogy a klasszikus, modern és kortárs műveket tudatosan kombináló, mindig egy-egy témára felfűzött időszaki kiállításokról a kollekcióba is bekerüljenek művek, és így a kiállítóhely és a gyűjtemény programja összefonódjon, a banki munkatársak is több lépésben tudjanak azonosulni a művekkel.
A fotómunkák akvizíciója mindegyik szándékra példát kínál.
Az olasz bevándorlók családjába született amerikai fotográfus, Philip-Lorca DiCorcia a kilencvenes évek óta a nemzetközi fotós szcéna egyik legismertebb alakja. 1999-ben a New York-i Times Square egy-egy épületének homlokzata előtti állványzatára erős reflektorokat szerelt, és teleobjektívvel összesen mintegy háromezer felvételt készített az arra haladókról. A sétálók nem tudtak az akcióról, az erős fény úgy volt megoldva, hogy ne zökkentse ki őket, de arcukat élesen megvilágítsa. Hosszú szűrés után választotta ki a művész azokat a felvételeket, amelyekből műalkotást készített. A projektről megjelentett két könyvet és kis példányszámú számítógépes nyomatokat, amelyek rangos intézményi gyűjteményekbe kerültek.2
Egyik portréalanya felismerte magát az elkészült és forgalomba hozott műveken, emiatt be is perelte a művészt, ám a bíróság műalkotásnak, nem pedig egy konkrét egyén portréjának - ezáltal nem a személyiségi jogok megsértése esetének - sorolta be a munkákat, és felmentette DiCorciát.3A második albumban publikált, Heads(Fejek) című sorozat tízpéldányos művei közül egy - történetesen a kilencedik, tehát a sorozat utolsó előtti még elérhető darabja - szerepelt a HAB időszaki kiállításán, akkor még a David Zwirner Galériától kölcsönözve, majd a bank megvásárolta a gyűjtemény számára. A fiatal női arcra fókuszáló felvétel a fény-árnyék jelenségével játszik, valamint mindannyiunk személyiségének óhatatlan Janus-arcúságára, illetve - a háttérben megjelenített három másik, arra járó alany révén - egyén és közösség viszonyára is utal.
Ugyanazon a Teremtéscímű időszaki kiállításon szerepelt Tihanyi Anna két fotója. Míg az amerikai projekt kulcseleme a véletlen, és a fotós a saját szempontjait csak az utólagos válogatás révén érvényesítette, Tihanyi Anna a két műve készítése során igazi „rendező” szemléletű képalkotóként járt el, tudatosan komponált. A 2020-ban készült Guardian(Őrző) című mű egy portrésorozat része, amely egy nő több arcát járja körbe. Ezen a képen az önfeláldozó oldal kerül előtérbe. A fehér ruhában, átvizesedve, mélyen elgondolkodó pózban ábrázolt alak hagyja magán átmosni a történéseket, és elengedi mindazt, ami nem rá tartozik. A csöpögő víz a megtisztulás őseleme számára. A felvétel azt a pillanatot rögzíti, amelyik ennek a nőnek a felszabadulása, elindulása egy új úton.
Tihanyi másik, 2007-ben készült, In searching for Truth(Az Igazság keresésében) című képe a kínai gondolkodótól, politikustól, Hu Shihtől származó idézethez köthető: „Csak, ha felismerjük, hogy nincs örök, változatlan igazság vagy abszolút igazság, akkor ébreszthetjük fel magunkban az intellektuális felelősség érzését.” Ezt az Igazságot keresi az angyal a pincében. Az ötpéldányos giclée nyomat a hófehér szárnyakkal felszerelt, nekünk hátat fordító angyal és a szürke, lepusztult ipari tér feszültségéből táplálkozik, miközben az ajtón túlról fényár hívogat - csak nem tudni, hová.
A neves nemzetközi művész, a női szerepeket kutató magyar fotós, az időszaki kiállítások és a gyűjtés összekapcsolása mellett egy további programpont húzódik meg a vajdasági Klájó Adrián művének megszerzése mögött. A vidékiség mai dilemmáit vizsgáló munkái sokféle, gyakran talált anyagot használnak fel, és installációs, intervenciós jelleget öltenek. Klájó nem fotós, hanem a fotózás eszköztárát is használó művész. Magyar gótikacímű, analóg fényképről készített nyomatán önmaga jelenik meg egy vasvillával, amely önálló objektként is funkcionál, és ma is a HAB-ban látható. Klájó 24 karátos aranylemezekkel borította a vasvilla hegyét, készített mellé egy szintén aranyozással bevont lapátot, és ezzel a két, az agrárium kiveszőben lévő hagyományaihoz kötődő használati tárgyat magasabb, művészi erővel ruházta fel. A művész a HAB rezidenciaprogramjának vendége volt, és a műteremhasználatért, szállásért, utazási és anyagköltségkeretért cserébe kerültek művei a kollekcióba. A nagy méretű fotómunka egyúttal tisztelgés Bukta Imre 1974. évi akciója és az annak nyomán készült egész alakos fotója előtt. Címe és vizuális megoldása Grant Wood American Gothiccímű, ismert festményére is reflektál. Klájónak a „kortárs gótika” szellemiségében fogant fotója a Gellért-hegyen készült, és az egyénnek a tömegtől való eltávolodását is reprezentálja. Az alak egyazon figurában testesíti meg az űzött és az űző szerepét, utalva a hazai közéleti viszonyokra, illetve általánosabban az ismerős kontra idegen, a honi kontra külhoni, a vidéki kontra fővárosi szerepek ellentétpárjaira.
A dél-koreai Sanghee Noh (utóbbi a vezetékneve) multimédia-művész a pályázata nyomán kapott meghívást a rezidenciaprogramba közel két hónapra, és fényinstallációja, amelyet minimális technikai eszközökkel, sőt inkább gondolati komplexitással hozott létre, a gyűjtemény része lett. Egy projektor a hullámzó hálóra vetít fénycsíkokat, ami meditatív közeget hoz létre, ahogy ezt az Organikustércím is jelzi.
A legfrissebb akvizíció a HAB további szerepvállalására utal. Az intézmény nagy összegű díjat ad át évente egy alkotónak, hogy ezzel összetett - és másként, anyagi források híján nehezen megvalósítható - munkák létrehozását támogassa. A díjat Kocsi Olga nyerte, műve a bank épülő székházában kap majd helyet. Szorosan második lett a pályázaton Asztalos Zsolt projektje, és a banki gyűjtemény akvizíciós bizottsága 2024 végén úgy döntött, finanszírozza ennek a videómunkának a befejezését, és abból egy példány megszerzését a kollekció számára. Asztalos magyar képzőművészeket kért fel a 2019 óta bővülő projektben, hogy jellemezzék egy-egy saját, már valamilyen múzeumi gyűjteményben található művüket, és ebből bont ki egy dokumentációs, valamint a művészet társadalmi helyét, a mű felülírását a kanonizálás révén elemző projektet.4Az öt plusz két művészpéldányos videóból a projekt lezárását követően egy példány lesz a banké. A döntéssel a HAB olyan új irányt is felvállal, amely az alkotás feltételeit megteremtő inkubátorként ad szerepet az intézménynek.
