Ébli Gábor: Áramlásban - Fotóalapú művek a LuppArt Gyűjteményben
Tizedik éve került megrendezésre a LuppArt művésztelep. A szentendrei Duna-ág kis szigetén alkotó művészek munkáiból egyre jelentősebb gyűjtemény születik, amely a kísérleti fotóhasználatra is számos példát kínál.
A LuppArt művésztelepet működtető Jó Természet Alapítványt egy évtizede a Lupa-sziget iránt elkötelezett házaspár, Farmosi Gábor és felesége hozta létre. A hely- és földrajzi dokumentumokban történileg hol egy, hol két p-vel írt Lupa-sziget valódi művészeti múltat tudhat magáénak. Gyakran járt ide Molnár C. Pál, akinek egykori háza máig a család tulajdonában van; Páger Antal színművész vagy éppen Bacsó Péter filmrendező is a sziget törzsvendége volt. Számos Bauhaus-ihletésű nyári villa épült itt már a harmincas években. Ilyen és hasonló hagyományok felelevenítésére, idén tizedik alkalommal valósult meg a nyári művésztelep. A jelentkező művészekből szakmai zsűri válogat, a művésztelep szakmai tanácsadója Einspach Gábor. Az alkotók egy-egy művel gazdagítják a gyűjteményt, amelynek nem kis hányada ma már külföldi művészek munkája.1
Mintegy húsz alkotótól fotóalapú munkák is találhatók a kollekcióban. A telep menedzsere, az év nagy részét munkája miatt Londonban töltő Farmosi Gábor IT szakember nem fókuszál egyetlen művészeti ágra vagy műfajra. A sziget installációktól a kortárs festményekig mindenféle művészeti kifejezésformát inspirál, s ennek részeként minden évben dolgozik itt egy-két művész fotós eljárásokkal is.
Chilf Mária Lámpaláz című cianotípiája a hozott anyag és a helyi hangulat kombinációjából született. A művész korábbi utazásain készített fényképeket vitt a szigetre magával, és ezeket a körülvevő víz inspirációjával tette egyedivé, aktuálissá.
Ugyancsak 2019-ben dolgozott a telepen Tranker Kata. A sziget sörözőjében egy régi fotóra bukkant, amely két kidolgozott felsőtestű evezőst örökít meg, akik csónakjukkal és egy-egy evezőjükkel háromszöveg formálnak, s abból néznek a kamerába. A talált fotó nyomán helyi anyagokból, például folyami kagylókból egy objektet hozott létre a művész. Íme, egy fotóalapú kisplasztika.
A gyűjteményben lévő másik, ugyanebben az évben készült munkája szorosan vett fotó, amely radikálisabb múltfeldolgozásra épül. Hochstädterék című, önálló kiállításon is bemutatott projektjében Tranker a budapesti Zsidó Múzeum archívumában található dokumentumok nyomán eredt a huszadik századi (család)történet nyomába.2 A projekt középpontjában egy fiú-lány ikerpár áll. Megidézésükhöz a művész másutt talált, amatőr fotókhoz nyúlt, amelyek ugyanabban a beállításban készültek. A LuppArt Gyűjteménybe került fotómunkát úgy hozta létre, hogy egy talált, egykori fotót kettévágott és úgy illesztette össze, hogy a fiú- és a lányalak között szakadás, távolság maradjon.
Tranker harmadik munkája a kollekcióban az előző két eljárást ötvözi. Kollázs, amely szétvagdosott amatőr fotókat is tartalmaz, egyúttal tárgy, egyfajta relief, és anyaga a szigetről származik, ott talált fakéregtől az üvegszilánkokig mindenféle emléktöredék. Az ezekből összeálló motívum szintén a helyszínhez kötődik, az egyik nyaraló teraszkorlátjának rácsozatát idézi. A fotós és a tárgyi múltszilánkokból tevődik össze a jelen - legalábbis egy műalkotás erejéig.
Ugyancsak a kollázs elvén állnak össze, és a sziget természeti környezetére reflektálnak Szemző Zsófia művei. A talált fotókból kivágott alakok figuratív, szürreális kompozíciót hoznak létre. Hol csörgőkígyóval, hol a tojásból kikelt kis krokodilokkal, itt nyakkendős, urbánus férfialakokkal, amott távoli kultúrákból vagy vidéki környezetből átemelt figurákkal gazdagodik a látvány. A fotókollázsokhoz társított papírcsíkok az áramlás, a hullámzó mozgás asszociációja révén váratlan, természeti környezetbe helyezik az emberalakokat. A szigetet körülmosó víz ilyen megidézése az időtlenség, az örök áramlás hangulatával veszi körbe a fotókollázst.
Zagyvai Sári Holdfogyatkozás című fotómontázsát 2019-ben a művésztelep résztvevői által közösen megélt égijelenség ihlette. A szigetlakók az egyik partról a másikra vonultak át éjszaka, hogy jobban lássák az égitestek játékát. A digitális montázst a művész a képernyőről úgy nagyította le, hogy a képernyő került a negatív helyére a nagyítógépbe. Így hibrid kép jött létre analóg és digitális rétegekből. A keretezést pedig úgy oldotta meg, hogy a kép háttere tükör, amelyben ugyanúgy nem látjuk magunkat, ahogyan holdfogyatkozáskor a Föld a Nap és a Hold közé ékelődik.
Egy évvel később készült a Humusz-hegy című munka. 2020-ban a koronavírus-járvány miatt a művésztelepen szünetelt a közösségi főzés és étkezés; helyette a művész egy színes, különféle ízű és koloritú humuszhalmot hozott létre, amely a kínai és perui egzotikus utazások fotóira emlékeztet, és így az elvágyódást is megtestesítette a bezártság idején. A humuszhegyet a pandémiára tekintettel a 2020. évi művészcsapat nem elfogyasztotta, hanem a Víznek, a megtisztulásnak áldozta fel, s leúsztatta egy fatutajon a Dunán.
Zagyvai Sárinak a gyűjteményben lévő harmadik munkája a digitális képernyőről készült analóg nagyítás egy további esete. A Pára című mű készülésekor a Duna volt a téma. A kép a folyó feletti eget ábrázolja, ahogyan az a Lupa-szigeti szállás erkélyéről látható volt. A vízcseppek, a pára a monitoron ovális buborékokként és fátyolszerű rétegként jelentek meg és interferáltak a digitális képernyő raszterével.
Hasonlóan számos más művészhez, Neogrády-Kiss Barnabás is visszatérő alkotó a telepen. Feloldódása a sziget energiáiban az egyik legjobb példa arra, ahogyan a hely szelleme magával ragad egy alkotót. Az őselemek - a szél, a víz, a napfény, az anyaföld - olyan ihletet adnak neki, hogy az alkotás élvezete süt át a művein. A művész teljesen intuitívan alkot itt, az éppen akkor a jelenben való elhelyezkedése, érzelmi valósága vetül ki vizuálisan a fényképezőgépbe. Látszólag sokféle az itt készült fotóinak a tárgya: önmaga, a művésztársai, a helyi környezet, például az apálykor a folyó mellékágából kibukkanó földhátak vagy éppen az éjszakai hold talányos fénye a lombok között, mégis érzékelhető a közös nevező, a Természet, az a magasabb erő, amely Lupán beszippantja őt és társait.
Olyan alkotók is akadnak, akik nem csupán több évben jöttek a telepre, hanem ugyanazt a projektet folytatták ott. Kristóf Gábor különböző formátumú analóg fényképezőgépekbe a film helyére ofszetlemezt rakott, amely gyárilag fényérzékeny emulzióval van ellátva, és leginkább UV-ra reagál. A művész által a szigeten készített expozíciók néha többórások, akár egy-két naposak is voltak. A lemezekről a beexponált emulzió egy hívóval kimosható, a kép pedig közvetlenül nyomtatható. A művész a projektet szisztematikusan dokumentálta, 2020-ban egy ÚNKP-kutatás keretében doktoranduszként feldolgozta. Nyomdából kapott üres, de már hajtogatott újságpapírra ki is nyomtatta a lemezeket, így azokból dokumentációként és műalkotásként egy fotóújság, kisebb fotókönyv is született. Minden nyomatból egy-egy önálló példány is készült archív Hahnemühle papíron, ezek együtt alkotják a Lupa-mappát. A projekt helyspecifikus jellegét az adja, hogy a képkészítés nem igényelt elektromos áramot, a szigeten, mint a vadonban, modern infrastruktúra nélkül kivitelezhető volt.
Ezek az elkészült nyomatok olyan fotó-grafikák, amelyeken nem szükséges közvetítés a látványalapú kép és a sokszorosító hordozó között, hiszen a kép direktben exponálódott az ofszetlemezekre különböző analóg apparátusok segítségével, a napfény UV tartományának reflexiós képét rögzítve, majd a nyomatok az exponált ofszetlemezről hagyományos síknyomással voltak sokszorosíthatók. A létrejövő felvétel rengeteg eseményt rögzít, montíroz egyben. Emberek az összképben nem láthatók, csak a tevékenységük nyomai jelennek meg sűrítve. Minden természetes mozgás - mint a vízszint emelkedése vagy csökkenése, a légköri mozgások, a napszakok változó impressziója - is egy furcsa, időtlen, átlagolt végeredményben koncentrálódik. Ez adja a mappába gyűjtött nyomatok hangulatát, elszigetelt világát.
Felsmann István szintén a természetet, a napfényt hívta kísérleti projektjének társalkotójául. A 2020 nyarán a budapesti Telep Galériában kiállított printjei úgy készültek Lupán, hogy színes papírlapokat helyezett ki a napra, és rájuk eltérő geometrikus alakzatokat tett.3 Több órán át hagyta, hogy az UV sugárzás hasson a kompozíciókra. Míg az emberi bőr már leégne ennyi idő alatt, a papírlapok egyfajta természeti fotogramként világosabb és sötétebb felületekre kezdtek tagozódni és így műalkotássá avanzsáltak. A rájuk helyezett mértani tárgyak pőrén „napoztak”, ezért adta a művész a sorozat egyes darabjainak az akt alcímet. Fény, gyilkos UV-sugárzás és éltető természeti erő ambivalenciája jelenik meg ebben a konceptuális ízzel, minimalista és kvázi-monokróm kikacsintással készített sorozatban.
Zalavári András 2020. évi, A mélység egy másik szélesség című projektje a perspektivikus látással foglalkozik.4 A sorozat fotómontázsokból áll, amelyek alapjául különböző helyszíneken - például Lupán vagy éppen a Balatonon - készült, több száz felvétel szolgál. A művész a helyszínen egyenes vonalban halad előre, apró lépésekkel. Ugyanabban a szögben készít fotókat az adott motívumról, például a Dunáról vagy egy fasorról. Minél távolabb készül a felvétel a kiindulóponttól, annál kisebb méretben jelenik meg a végső montázson.
Az erdélyi származású, már évtizedek óta Berlinben élő és dolgozó Szathmáry Lóránt Rheinfall című munkája ugyan nem a szigeten készült, de szorosan kapcsolódik a folyók, folyóvizek motívumához. Az eredeti felvételt 2002-ben exponálta a művész Schaffhausenben, a Rajna-vízesésnél. A víztömeg mozgása és a zubogó, áramló víz által a felvételen okozott életlenség foglalkoztatta a fotóst. A 6x12 cm nagyságú negatívról a felvétel készítését követően, baritpapírra készült az a giclée print, amely utóbb a LuppArt gyűjteménybe került.
A gyűjteményben lévő számos más mű független a teleptől, hiszen Farmosi Gábor a kollekcióval nem az alkotótábort kívánja dokumentálni, hanem azt önálló kortársművészeti együttessé szeretné fejleszteni. Tarr Hajnalka fotómunkája sem a művésztelepen készült, hanem a 2018. évi Tárgykapcsolat című egyéni kiállításán bemutatott egyik sorozatának egy darabja.5 A munka két fotóból van összeszőve, az egyiken a művész egy fehér, grafitrácsos, négyzetalakú síkot tart maga előtt, a másikon pedig egy növényt. A szőtt felület pixeles jelleggel mutat mindkét képből egyszerre valamennyit. A sorozatban az alkotó tizenkét fotót szőtt egybe. A képeken különböző geometriai formákat és növényeket tart a kezében, míg az utolsó képen nem tart semmit - ami akár megtisztulásként, akár a különböző előzmények szintéziseként értelmezhető.
Organikus és geometrikus, racionális és érzelmi, kiszámítható és kiszámíthatatlan polaritás küzdelme, játéka ez a sorozat vizuálisan. Identitásunk állandóan változik, amint ezt a mértani vagy éppen a növényi motívummal való kapcsolódás, azonosulás kifejezi. A szőtt munkákon egymásra kerülnek a különböző jellegű identitások, ez az is-is állapota, egyfajta átmeneti karakter vagy helyzet, amikor éppen változunk. Bár a gyűjteményt nem szükséges erőltetetten a művésztelephez kötni, Tarr Hajnalka szőtt fotója szervesen integrálható a LuppArt sajátosságaihoz, ha a Bauhaus-stílusú házak és a természeti környezet kapcsolatára, egyáltalán emberi alkotómunka és a folyóban gyöngyszemként meghúzódó, csak vízi közlekedéssel megközelíthető kis sziget (híd nincs) párbeszédére gondolunk.
2019-ben a művésztelep vendége volt néhány napra Jiři Kovanda. A neves cseh művész ötlete nyomán nagyméretű, szabadtéri installáció valósult meg a szigeten. A folyamatról készült fotók közül kettő is a gyűjteménybe került.
Bodoni Zsolttól és Bíró Dávidtól, Hatala Péteren át, Tombor Zoltánig számos további alkotó szerepel fotós munkákkal a kollekcióban. Az eddigi években a művésztelepen készült munkák kerültek kiállításra változó helyszíneken, most a gyűjtemény kiállítása van előkészületben az alkotótábor tizedik évfordulója kapcsán.
- 1. https://artresidency.luppart.hu/ ↑
- 2. https://katatranker.com/post/187968597570/the-hochst%C3%A4dters-solo-show-at-the-hungarian-jewish ↑
- 3. https://ujmuveszet.hu/kunszt/nyaron-a-kepek-is-lebarnulnak/ ↑
- 4. https://www.andraszalavari.com/2020-depth_is_another_width.html ↑
- 5. https://acbgaleria.hu/index.php/exhibitions/tarr_hajnalka_targykapcsolat ↑
