FotóFesztivál Interjú

A 2017-es év tavaszának minden bizonnyal egyik legfajsúlyosabb eseménye, a magyar fotográfia porondján, az első alkalommal jelentkező Budapest FotóFesztivál lett. Ennek kapcsán beszélgettünk a fesztivál igazgatójával, Mucsy Szilviával, és a két kurátorral, Somosi Ritával és Szarka Klárával.

Fotóművészet: Az igény egy évente megrendezésre kerülő, nemzetközi anyagokat felvonultató fesztiválra már évekkel ezelőtt ott volt a levegőben. A pozsonyi Fotóhónapnak nagy hagyománya van, három évvel ezelőtt debütált az Eyes On Bécsben, világos volt, hogy Budapestnek is határozott lépéseket kell tennie, hogy az eddigi pozícióját ne veszítse el. Mi adta meg a lökést nektek, hogy belevágjatok egy ilyen fesztivál megszervezésbe és hogyan sikerült mindehhez a szükséges partnereket és támogatást megszerezni?
Mucsy Szilvia: Somosi Ritával még 2015-ben egy külföldi fotófesztiválon kezdtünk el komolyan beszélgetni arról, hogy itthon is igény lenne a befogadók, vagyis a közönség oldaláról és szakmai oldalról is egy nagyszabású, főváros brand fotófesztiválra. Nagyon sok jó példa van arra, hogy egy-egy országban több szakmai rendezvény is remekül működhet együtt, célunk a spanyol, az olasz, vagy a francia minta volt, egy újabb színfolttal gazdagítani a palettát. A szervezést 2016-ban kezdtük az első lépéssel, amikor megkerestem az ötlettel Szalay-Bobrovniczky Alexandra humán főpolgármester-helyettes asszonyt, aki támogatta a kezdeményezést és felkértem, hogy legyen a fesztivál fővédnöke. Így a Fővárosi Önkormányzat segíti céljaink megvalósulását és a Budapest Projekt Galéria helyszínével is támogatja a Fesztivált. Kiemelten fontosnak tartjuk, hogy egy széles spektrumot mutathassunk meg, a kortárs és a klasszikus magyar fotográfia értékeit, a hazai és nemzetközi irányzatokat, a közönség számára befogadható programokat és a szakmát inspiráló kiállításokat. Ennek érdekében hoztuk el nyitóeseményként a Magnum ügynökség híres fotográfusának, Alex Webbnek Suffering of Light című kiállítását az Egyesült Államok Nagykövetsége és a Műcsarnok támogatásával. Már az első percben felkértük Szarka Klárát, hogy csatlakozzon hozzánk, így a lendületet a pozitív visszajelzések és a fotográfia iránti szenvedély adta. Egy fotográfus, egy kortárs fotográfiával foglalkozó művészettörténész-kurátor és egy fotótörténész-kurátor a legjobb motorja egy fotófesztiválnak. A Fesztivál szerkezete és lényege az együttműködésben rejlik. A galériák, a kulturális intézetek, és a múzeumok örömmel csatlakoztak, a nemzetközi kapcsolatok eléréséhez pedig beléptünk a legnagyobb európai fotófesztiválok hálózatába, a The Photo Europe Network /PHEN/ tagjainak sorába.

Fm.: A fesztivál egyik legfontosabb eseménye, a Várkert Bazárban megrendezésre kerülő csoportos kiállítás. A kiállításon való részvételre nyílt pályázatot írtatok ki, és a leadási határidő, ha jól emlékszem, szeptember volt. Mennyire volt sikeres a felhívás? Hány pályázat érkezett be és végül hány művet, illetve alkotót választottatok ki?
Szarka Klára: Úgy érzem, nagyon is sikeres volt. Nemcsak azért, mert kétszáznál több pályázat érkezett be, hanem azért is, mert szinte minden generáció, stílus és irányzat képviseltette magát. Nem volt könnyű kiválasztanunk ebből azt a csaknem ötven művészt, akiket végül meghívtunk a kiállításra. Ha több hely áll rendelkezésünkre, akkor biztosan még hosszabb a kiállítók listája.
Somosi Rita: A nyílt pályázat mögött volt egy olyan gondolat is, hogy szerettük volna, ha nem csak azok az alkotók szerepelnének, akiknek a munkáit ismerjük, hanem olyanok is, akik már, vagy még kevéssé vannak jelen a hazai fotográfiai körforgásban.

Fm.: Elég tágan szabtátok meg a pályázat kereteit. Miért döntötteket úgy, hogy inkább egy műfajt jelöltök ki a fotográfián belül és nem egy témát?
S. R.:  A kortárs fotográfiai élet itthon nagyon gazdag, határozott kurátori koncepció mentén alakuló tematikus kiállítások nem hiányoznak a hazai palettáról. Úgy gondoltuk, hogy a fotófesztivállal próbálunk egy tágabb perspektívát megcélozni és körüljárni, hogy egy-egy klasszikus műfajhoz hogyan viszonyulnak ma a magyar fotósok. Idén a Szubjektum fotópályázattal a portré területén született megközelítéseket vizsgáltuk, és minden évben újabb műfajt veszünk majd górcső alá.

Fm.: Így visszatekintve, milyen volt a beküldött anyagok minősége és melyek voltak a kiállítási anyag válogatásának a szempontjai?
Sz. K.: Zömmel igazán magas színvonalú pályamunkák jöttek be. Néhányan talán túlzottan is szabadon értelmezték az egyébként is elég szabadon meghatározott műfaji kereteket. Nem volt kötelező, de a kiírásban is hangsúlyoztuk, hogy az újabb műveket preferáljuk. Ez volt az egyik válogatási szempontunk. A másik, és az egyébként meghatározó: a minőség. Stílusban, szemléletben viszont nagyon színes az anyag, ahogyan színes a magyar kortárs fotográfia is. A tárlaton szerepelnek főiskolai hallgatók és nyolcvan év fölötti művészek is.

Fm.: Nagyon sok munkával találkoztatok a pályázat kiértékelése során. Ha a pályázati anyagokra gondoltok, tapasztaltatok valamilyen tendenciát a munkákat látva? Vannak-e olyan súlypontok, amelyek gyakran előkerültek, akár a megközelítés oldaláról, akár a technikai megoldások oldaláról?
Sz. K.: A hagyományos értelemben vett portré még mindig létezik és képes is érvényeset mutatni most, a 21. században is. Kedveltek az archaikus technikák, illetve a műfaj historikus értelmezései. Az azonosság, önazonosság, divatos szóval identitás kérdése különösen a fiatalabb nemzedéket foglalkoztatja.

Fm.: A kiállításnak két kurátora van, Somosi Rita és Szarka Klára. Úgy tudom, ilyen minőségben még nem dolgoztatok együtt. Mind a kettőtöknek másra érzékeny a szeme. Milyen volt a munkamegosztás kettőtök között?

Sz. K.: Mindent közösen csináltunk, kivéve a beküldött anyagok értékelését. Mind a ketten külön-külön választottuk ki a favoritjainkat, amiben egyébként meglehetősen nagy volt az egybeesés. Majd némi konzultáció után megegyeztünk abban, hogy a csak egyikünk által választott pályázó elfogadható-e a másikunknak. Nagyon gyorsan meg tudtunk egyezni.
S. R.: A Szubjektum  az egyik kiemelt eseményünk, de nemcsak a kiállítás, hanem az egész fesztivál szerkezetének kialakítása is közös munka volt Mucsy Szilvivel együtt. Különböző felállásban dolgoztunk már együtt kiállításokon, projekteken és nagyon hatékonyan tudunk együttműködni.
Fm.: Csak a számok tükrében: ha az egész fesztivált tekintjük, összesen hány magyar és külföldi fotográfusnak ad ez megjelenési lehetőséget és hány kiállítóhellyel működtök együtt?
M. Sz.: Már a nyitóévben 29 helyszín, 37 kiállítással, illetve programmal csatlakozott, jó páran a katalógus lezárása után, ami pozitív megerősítést adott számunkra, hogy valóban van igény a kezdeményezésünkre. Ebből több, mint 40 nemzetközi kiállítót láthat a közönség, a magyar oldal természetesen bővebb, az egyéni és csoportos kiállításokon közel 130 alkotó mutatkozhatott be.

Fm.: Az idei fesztiválnak lassan már vége lesz, mire ez a cikk megjelenik. Merre szeretnétek továbblépni, melyek azok a célok, amelyeket a következő években el szeretnétek érni? Van-e valami, amit már most tudni érdemes a 2018-as Budapest Fotó Fesztiválról?
Sz. K.: Nagyon jó érzés, hogy miden partnerünktől jó visszajelzést kapunk. Már most azt kérdezik, mivel készüljenek jövőre. És már sokan megkerestek minket projekt-ötletekkel, kiállítási tervekkel is.
S. R.: Jelenleg a jövő évi nemzetközi kiállításokkal kapcsolatban egyeztetünk, illetve számos olyan tervünk volt még, amelyet idén nem sikerült megvalósítani. Próbálunk lépésről lépésre építkezni, újabb partnereket és kiállítóhelyeket bevonni ‒ talán ez még így túl általános válasz, de konkrétumokról majd az idei fesztivál lezárulása után, egy következő interjúban beszélnénk.

M. Sz.: Ahogy azt korábban is említettem, már az indulásunk évében tagjai lettünk a PHEN-nek (The Photo Europe Network), amely lehetőséget ad az együttműködésre, közös gondolkodásra, nemzetközi projektek bemutatására és a magyar fotográfusok képviseletére. Többek között olyan neves fesztiválok a partnereink, mint a Nordic Light International Festival of Photography, Guernsey Photography Festival, Festival Manifesto (Toulouse), Photometria International Photography Festival (Ioannina), Festival of Ethical Photography (Lodi), Photon Festival (Valencia), Photoromania Festival (Cluj-Napoca)… A nyitóévben a görög Photometria és a valenciai PHOTON fesztiválokkal dolgoztunk együtt, a PHEN tagok mellett minden évben elhozunk egy nemzetközi sztárkiállítást, ami számomra fotográfusként is fontos, hiszen a fesztivál feladata a szakma inspirálása és tájékoztatása.

Fm.: Utolsó kérdésként: mikorra várható a 2018-as fesztiválra vonatkozó pályázat megjelenése?
S. R.: A hívószó már megvan, a Szubjektum kiállítás lezárulása után (2017. június) tervezzük kiírni a 2018-as pályázatot, amelyet weboldalunkon és a szakmai fórumokon is meghirdetünk.