FEJEZETEK A MAGYAR FOTÓIPAR TÖRTÉNETÉBŐL 9.
Objektívtervezés, megrendelésre is
Ujváry Imre foglalkozása – saját  megfogalmazása szerint – lencsész... Az objektívek részét alkotó lencsetagok összetevőinek  megtervezése ugyanis a fej "tartalmát" veszi igénybe a legjobban. Ő maga egy év  híján hat évtizede dolgozik ezen a területen. A Gamma optikai tervezőosztályán  kezdte. Fiatalon olyan csapatba csöppent bele, ahol Bottka, Knezsevik, Majoros,  Barabás és Kiss Tivadar volt egy-egy részterület gazdája.
  Az 1950-es évek elején dr. Bárány  Nándor az Optikai Kutatóba hívta, 10 évvel később, az átszervezéskor pedig a  MOM Kutatóban folytatta tervezői munkáját. Ujváry szabadalmainak, megvalósult  objektívjeinek, műszermegoldásainak ismertetése messze túlnő e cikk keretein. Jó  ideje már nyugdíjasként, csak saját kedve szerint, vagy egy korábbi tanítványa  határozott nógatására tervez, végez elméleti számításokat. A Gammában ő és társai  még hétjegyű függvénytáblát használtak a sugármenetek kiszámításához, később,  az Optikai Kutatóban kézzel kurblizós, mechanikus számológépet, majd később  persze elektromosat is. A MOM-ban már teremnyi számítógép állt a mérnökök  rendelkezésére. Ez csak a számításokhoz felhasznált időt rövidítette, a kiindulást,  az elvi kérdésfeltevést mindenkinek magának kellett feladatonként kitalálni.
  Ujváry Imre egyes merész tervezői  megoldásaiban a mesterének tekintett Majoros Sándort is túlszárnyalta. Törő és  tükröző felületeket egyaránt tartalmazó, úgynevezett katadioptrikus fotó-objektívjeire  még 1953–54-ben kapott szabadalmat. Ezekből több példányt is elkészítettek az  Optikai Kutatóban, amelyek gyakorlatban is beváltak. A triplet-rendszerű  teleobjektívjének 1959-es találmányi bejelentése után a 4-es fényerejű, 135  mm-es objektívből a Kutatóban és a MOM-ban is készültek példányok.
  A Filmlaboratóriumban  megrendezett Dobrányi-emlékülés után azon gondolkodtam, milyen példát lehetne  említeni, amelyben a fényképezőgép-gyártás és a fotóobjektív-tervezés összekapcsolódik  a filmoperatőri munkával...?
  Mint annyiszor az elmúlt években,  ismét Ujváry Imre segített ki egy történettel, melyről eddig szerényen  hallgatott. 1983... Aki egy évben egyszer turista-, vagy társutazással kijutott  nyugatra, mindenfelé lágyított képeket látott. David Hamilton könyveiben,  filmjeiben, képesla-        pokon, újságokban.  (Jómagam egy évvel előtte láttam Párizsban az Emmanuelle című filmet, amit egy  másik fotós, Pierre Molinier ihletett.)
  Magyarországon akkor egyes ritkának  számító tartós fogyasztási cikkhez csak úgy lehetett hozzájutni, hogy egy kiküldetésben  nyugaton dolgozó behozta és eladta a használtcikk-kereskedéssel foglalkozó cégnek.  Nemcsak magánszemélyek, de állami vállalatok is vásároltak így.
  1983-ban forgatta Jeles András  rendező az Angyali üdvözlet című színes játékfilmjét. A operatőr, Kardos Sándor  egy leblendézve is egyértelműen éles, de lágy rajzú objektívsorozatot igényelt  a munkához. Életlenre állítás, előtét a rekeszelés miatt szóba se jöhetett.  (Ekkortájt terjedt el az a duma, hogy Hamilton vazelinozza az objektívjét...)  Természetesen importálni sem lehetett az operatőr elképzelésének megfelelő rajzú  objektívsorozatot, mert az túl drága lett volna, és a forgatás megkezdéséig már  túl rövid volt az idő az exportengedélyezéséhez.
  Ekkor – nem tudni kinek az ötlete  alapján – a Mafilm megbízta Ujváry Imrét, hogy Kardos Sándor instrukciói alapján  tervezzen meg és gyártasson le három hét alatt (!) három objektívet. Ujváry a  szerződésben garanciát is vállalt arra, hogy a munkát – akár kártérítési kötelezettséggel!  – határidőre elvégzi. Kardos írásban csak a legszükségesebb műszaki adatokat  adta meg, az objektív gyújtótávolságát (28-as nagy látószögű, 35-ös normál és  50-es távobjektív), a foglalat be-csavarómenetének méretét és a foglalat-filmsík  távolságát. A fotóobjektívek általában hoszszabb gyújtótávolságúak, valamivel rövidebb  metszéki távolsággal. Emiatt ezek választéka szintén nem jöhet  számításba az adott feladathoz.
  Ujváry Imre munkához látott és  mint a mesében, minden ment a maga útján. Az objektíveket megtervezte, természetesen  figyelembe véve az idevágó szakirodalmi előzményeket, majd legyártatta és átadta  a megrendelőnek. Kardos Sándor a munkát elfogadta és leforgatta az Angyali üdvözletet.  A kifizetett munkadíj ellenében a három objektív a Mafilm tulajdonába került, a  tervezési számítások szerzői jogának fenntartásával...
Fejér Zoltán
                    
