Ébli Gábor: Apa velünk van, Kortárs fotó alapú alkotások a Szép Péter Gyűjteményben

Milyen tényezők vezetnek egy addigra már többféle területen jártas gyűjtőt arra, hogy közel negyven évesen megveszi élete első kortárs fotómunkáját, majd néhány éven belül ezt a fotó- és a kortárs médiaművészet számos irányába bővíti tovább? A kortárs fotó alapú kollekciókat bemutató sorozat mostani, tizennyolcadik alanyaként egy fiatalon távozott közgazdász gyűjtőt mutatunk be.i

A 2015 tavaszán, egy rutinnak indult szívsebészeti beavatkozás során váratlanul, negyvenöt évesen elhunyt Szép Péter a gyűjtés szenvedélyét nagyapjától örökölte, aki az antik bútorok, régiségek ismert műértője volt Budapesten. A fiatalember egyetemistaként már önállóan gyűjtött a kilencvenes évek elejétől kezdve. Legnagyobb szerelme a keleti szőnyeg volt, nyaranta a család egy ismerősénél, egy németországi szőnyegkereskedőnél gyakornokoskodott. Már első saját otthonát is ilyen iparművészeti tárgyakkal rendezte be. Gyűjtésének második szakasza a modern magyar festészet hazai piacának a rendszerváltás utáni felfutásával párhuzamosan indult meg. Különösen a nagybányai művésztelep centenáriumára (1996) készülő kiállítások és kiadványok révén, egyre jobban kezdett érdeklődni a századfordulós, majd a későbbi modern festészet iránt. Ezektől a képektől utóbb megvált: mire kortárs gyűjtőként ismert lett, a klasszikus modern festményeket már visszaforgatta az élőművészeti gyűjtésébe, míg a legkedvesebb iparművészeti enteriőrtárgyait élete végéig megtartotta, és akkor már progresszív kortárs művek társaságában helyezte el otthonában.

A kortárs fordulatot és ezzel gyűjtésének harmadik időszakát egy nászajándék hozta meg. Egy értő baráttól Szűcs Attila festményét kapta esküvőjére, és az élmény hatására a gyűjtő gyorsan váltott a kortárs képzőművészetre. Felfedezte ennek előnyeit: minimális a hamisítványok veszélye, kedvező az ár-érték arány, adott a lehetőség a művészek személyes megismerésére, illetve a kanonizált modern alkotókhoz képest az élőművészeti közegben a műértőt a fiatal tehetségek megtalálásának öröme is várja. Az utolsó tényező döntő volt. A befektetői józanság mellett Szép Péter mindvégig szenvedélyből gyűjtött, fűtötte az új keresésének vágya, örömmel ugrott fejest a kortárs művészet változó közegébe. A kialakuló, Nádler Istvántól Barabás Zsófiig terjedő kollekció a Godot Galéria magángyűjteményeket bemutató sorozatában debütált, katalógussal együtt, a nyilvánosság előtt 2006-ban.ii

Az újabb fordulat a nemzetközi nyitáshoz köthető. Az uniós csatlakozás, a schengeni utazási lehetőségek, a kommunikációs forradalom a kétezres években egyre több magyar művészetbarát számára kínált belépőt a külhoni műtárgypiacra. Bár a nemzetközi árszint nehezen elérhető maradt, amint a szakmai tájékozódás is igen nagy kihívást jelentett, többen megpróbálkoztak azzal, hogy rendszeresen járjanak külföldi vásárokba, galériákba, és vásároljanak is külföldi műveket. Az ekkor már a bankszektorban felsővezetőként dolgozó Szép Péter Bécsre koncentrált. Gimnazista kora óta meglévő történelmi érdeklődése alapján egy mai osztrák-magyar kulturális szelekciót tűzött ki célul. A programot azonban a 2008 őszén kitört gazdasági válság megakasztotta, a tervezett vételek nagy része nem valósult meg. A gyűjtemény 2009. tavaszi székesfehérvári kiállítása így a megálmodott nemzetközi kitekintés tekintetében csonka maradt.iii Ezzel együtt, amikor az anyag 2008 telén Bécsben kiállításra került, a tárlatot egy kitűnő művészettörténész, a Künstlerhaus igazgatója nyitotta meg, és a vernisszázsra ellátogató neves osztrák művész, Franz Grabmayr nem akart hinni a szemének, hogy nagyméretű pannója, amelyet eredetileg az Austrian Airlines székházába festett, ám a cég kénytelen volt tőle egy bécsi árverésen megválni, éppen egy magyar gyűjteménybe került.iv

Ez a negyedik gyűjtési korszak végül összesen ötlépcsős kiállítási sorozattal és háromnyelvű katalógussal zárult, mert a Bécsben és Székesfehérvárott más-más rendezésben szereplő anyag további három helyszínre is utazott, és azokon már új fejlemények, a kezdődő ötödik, a fotóhoz köthető korszak első jelei is felbukkantak.v Ha zátonyra is futott, a nemzetközi nyitás ugyanis szemfelnyitó volt Szép Péter számára a művészetfogalma tekintetében. A külföldi vásárok, kiállítások, a beszélgetések az ottani galériásokkal, gyűjtőkkel kitágították műfaji horizontját, a hagyományos festészetközpontú szemlélettől fotók, szó szerint kortárs médiaművészeti munkák felé. Ennek első lépését hűen dokumentálja a többlépcsős 2008-2009. évi kiállítási sorozathoz készült katalógus.vi A kiadvány a nyomdába küldés előtt állt, amikor a gyűjtő megvásárolta első fotóját, Kudász Gábor Arion éjszakai felvételét egy józsefvárosi bérházról és foghíjtelekről. A Nagytemplom utcai helyszínről készült munkát a művész Szemétunió alcímmel is ellátta, és ez a társadalomkritikai felhang szerepet játszott abban, hogy az erős közéleti érdeklődésű Szép Péter a Bátor Tábor Alapítvány 2008. évi jótékonysági árverésén ezt a munkát választotta. Olyannyira azonosult a művel, annak drámai fénykontrasztjával és mondanivalójával egyaránt, hogy megkérte a grafikust, illessze még bele a katalógusba. Így került a reprodukció a katalógus utolsó előtti oldalán lévő dokumentációs részbe, sőt szerepelt az öt kiállítás közül kettőn, ezek közül a Vízivárosi Galéria kiállításának meghívó leporellóján a képek között is.

Az elkövetkező években a gyűjteménybe mintegy negyven fotó- vagy média-alapú mű került be. Szintén jótékonysági árverésen, a hajléktalanokat támogató Szalmaszál Alapítvány javára, kizárólag kortárs női alkotók munkáiból rendezett 2010. évi Women Only aukcióról vette meg a gyűjtő Cseh Szilvia kézzel színezett lírai felvételeit, amint Keller Diána félig figuratív-narratív, félig konceptuális, a művészet művi voltára is rákérdező videóját, amely 2009-ben az osztrák Essl-díj magyarországi első helyezettje volt. Ugyancsak a Bátor Tábor Alapítvány javára rendezett árverésről (2011) került a kollekcióba Szabó Klára Petra The only thing standing between you and me is reality című alkotása, egy olyan kisméretű, falra függeszthető objekt, amelyen belül a művész saját készítésű animációja fut. A mű témája első síkon a férfivágy a női nem iránt, az objekt kukkoló kulcslyuk formájú kiképzése révén a voyeurizmus, a konyha kontextusában megidézett fiatal női alak kitettsége a férfi, egyúttal a befogadó, a potenciális vásárló tekintetének. Erre utal a címben a „you and me” is, egyúttal a „reality” szó reflexió a műalkotások ábrázoló funkciójának mítoszára is. Az aprólékosan, nagy kézügyességgel elkészített akvarellek a másfél perces animáció révén válnak médiaművészeti alkotássá. Bár itt szorosan véve nincs fotóhasználat, a mű mégis a fotós szemléletű vételekhez sorolható, mert egyfajta érzéki konceptualista médiamunkaként lehet értelmezni. Legkevésbé sem tűnt tiszteletlenségnek, hogy Szép Péter az alkotást otthona illemhelyében tette falra; sokkal inkább volt ez intés az odalátogató barátoknak is, hogy nézzenek szembe a mű társadalmi üzenetével.

A 2010-es évek első felében számos fotó alapú mű érkezett a kollekcióba galériákból is. Bányai Péter és Drégely Imre Közös munkák című sorozatából, amint Kerekes Gábor antrakotípiái közül a Nessim Galériától, Tibor Zsolt fotómontázsra építő Ferenc József-parafrázisaiból vagy Tranker Kata kollázsaiból a Viltin Galériától, míg Várnai Gyula több munkája az ACB Galériától került a gyűjteménybe. Mint látható, ezek egy jelentős része képzőművészeti fotóhasználatnak tekinthető, de számos alkotó a teljes pályáján át kizárólag fotós eszközökkel dolgozott és fotós kompozíciós kérdéseknek járt utána, így a választások egy része szorosan köthető a fotó műfajához.

Hasonló arányok jellemzik a fotó alapú munkák gyűjteménybe kerülésének harmadik hullámát. A jótékonysági árverések és a galériás vásárlások után 2014-ben Alföldi Róberttől vásárolt meg egy tételben számos kompozíciót Szép Péter. Ebben Bálint Endre 1985-ben készült fotómontázsai, amelyek szervesen kapcsolódnak képzőművészeti életművéhez, ugyanúgy szerepelnek, mint például Stalter György 1982-es, Tólápán készült felvétele a Más világ című sorozatból, amelyhez elengedhetetlen az autonóm dokumentumfotózás szociológiai feltáró küldetése. Szintén ebben a vételben érkezett a Dr. Szász néven ismert Szász János hatvanas évekbeli vintage felvétele egy vidéki téesz gazdálkodásáról és Szilágyi Lenke lírai portrékölteménye a Látókép megállóhely című albumában közölt sorozatból, ahol az elsuhanó arc személyessége feloldódik a pillanatnyi érzésben, élethangulatban.

A példák azt is mutatják, hogy a háromféle forrásból származó fotó alapú gyűjteményi részben a minőség közös nevezőjén túl fölösleges valamilyen stiláris, tematikus vagy egyéb vörös fonalat keresni. Szép Péter fotós vételeinek túlnyomó többsége impulzusvásárlás volt. Egy önmagát egyenlő arányban üzletembernek és értelmiséginek tartó, főleg a társadalomtudományok terén kifejezetten olvasott gyűjtőről van szó, aki a műveltségére és a kvalitásérzékére hagyatkozott, s ezen felül nem készült fel előre a művészekből, nem olvasott utána külön a szakmai összefüggéseknek, nem akart követni egy kánont, hanem spontán döntött. Alföldi Róberttől vette meg Perneczky Géza hetvenes évek elején készült Concepts like commentary (más néven Art ball) sorozatának egy eredeti előhívását is – a mű vagy a művész előzetes ismerete nélkül. Pernezckyvel ezt követően hosszan leveleztünk a példányok sorsáról, a művész szándékáról, azok kifejezetten széles körű, nem a hivatásos műtárgypiac által ellenőrzött terjesztéséről, és neki is nagy örömet okozott, hogy negyven évvel a munkák elkészülte után azok még mindig rendelkeznek a friss hatás erejével.

Bár Szép Péter nem gyűjtött tudatosan fotót, a 2008–2014 közötti gyűjtői időszakára mégis jellemző az érdeklődés e művészi kifejezésmód iránt, méghozzá a kortárs festészeti gyűjtésétől eltérő ízlés mentén. Míg az általánosan vett kortárs kollekciójában a bátor színhasználat, az áradó energia, a látványos festői ecsetkezelés, a művekben megtestesülő életigenlés a domináns vonulat, addig a fotó- vagy médiaalapú művei nem csupán a gyakran fekete-fehér színmező miatt reduktívabbak ennél. Témáik sokkal elgondolkoztatóbbak, reflektívebbek (például Gerber Pál műveiben), formaviláguk olyan geometrikus struktúrákból építkezik (mint a Czigány Ákos Egek című sorozatából megvett művekben), művészetfelfogásuk olyan konceptuális irányt mutat (Tót Endre fotója), amelyek Szép Péter festészeti vásárlásaira kevéssé voltak jellemzőek. A gyűjtő egy másik, befelé forduló arca mutatkozott meg itt.

Az összességében a német Hans Kotter led- és tüköralapú illúziós objektjétől Kokesch Ádám kis diaképekből összeállított, neon megvilágítású képsorozat-tárgyáig terjedő médiaművészeti anyagban Várnai Gyula több művel is szerepel, és ezek jól mutatják a gyűjtő által nagyra becsült kísérleti irányokat. A videótól a lightboxig húzódó, minden mű esetében eltérő technikájú Várnai-válogatáson belül például a Tavasz című triptichon három lentikuláris fotótáblából áll, amelyeken a lebegő betűk kavalkádja az irodalmi utalásokat erősíti fel, míg a Könyv című röntgenkép a Gutenberg-galaxis emblematikus tudástárát világítja át és avatja virtuális képtárggyá.

Az egykori műtárgy-barátból két évtized alatt a kísérleti kortárs művészet híve lett. Ezt a folyamatos váltást el is várta önmagától, a gyűjtést az önfejlődés terepének tekintette. A fotó alapú művészet felé is részben éppen azért fordult, mert az ismeretlen terület volt, kihívást jelentett, a szellemi megújulást biztosította. Ezek a kortárs vizuális nyelvezetű munkák szoros kapcsolódási pontot nyújtottak gyermekei felé is. A család ma is azonosul a kollekcióval, a gyűjtő ma gimnazista korú két leánya különösen az izgalmas fotóművekkel. Olyan apát láthatnak e művekben, aki ma velük együtt fiatal.

Lábjegyzet:

1 A Fotóművészetben eddig bemutatott kollekciók: Hórusz Archívum (2003/5-6., Somogyi Zsófia írása), Szabó Károly (2007/2.), Detvay Jenő (2007/2.), a bécsi Fotografis Gyűjtemény (2009/1.), a berlini Arthur de Ganay Gyűjtemény (2010/4., Somosi Rita írása), Körmendi–Csák Gyűjtemény (2013/2., Szegő György írása), az amerikai Howard Greenberg Gyűjtemény (2013/4., Cséka György írása és Pfisztner Gábor interjúja a gyűjtővel), Szöllősi-Nagy–Nemes Gyűjtemény (2016/4., Nevelő Judit írása), Fortepan Gyűjtemény (2018/2., Bacskai Sándor írása), Gerő László (2018/3.), a prágai PPF Gyűjtemény (2018/4.), Hetényi Csaba (2019/1.), Somlói–Spengler Gyűjtemény (2019/2.), Arcana Gyűjtemény (2019/3.), Kertész Csaba (2019/4.), Szluka Balázs (2019/4.) és a Balázs–Dénes Gyűjtemény (2020/1.). A másként nem jelölt cikkek a jelen írás szerzőjének szövegei.
2 Színek – formák. Válogatás a Szép Gyűjteményből, Kortárs magángyűjtemények VIII., Godot Galéria, Budapest, 2006. IV. 27. – V. 16., rendezte Kozák Gábor, megnyitotta Ébli Gábor. Az azonos című, angol-magyar nyelvű katalógust szerkesztette Ébli Gábor és Kozák Gábor.
3 Osztrák-magyar válogatott Szép Péter kortárs kollekciójából, Magyar művészet nemzetközi kontextusban magángyűjteményekből I., Szent István Király Múzeum – Csók István Képtár, Székesfehérvár, 2009. II. 7 – III. 29., rendezte Izinger Katalin, megnyitotta Karvalits Ferenc.
4 Aranyköpés. Kortárs művészet Szép Péter gyűjteményéből, Magyar művészet jeles magángyűjteményekből XII., Collegium Hungaricum, Bécs, 2008. XII. 11. – 2009. I. 23., rendezte Ébli Gábor, megnyitotta Peter Bogner.
5 Szisztéma két rétegben. Válogatás Szép Péter kortárs gyűjteményéből, Gyűjtemények kiállítási sorozat XI., Vízivárosi Galéria, Budapest, 2009. IV. 21. – V. 14., rendezte Olescher Tamás, megnyitotta Jeney Zoltán. A nagy mutatvány. Kortárs művészet Szép Péter gyűjteményéből, Ungarisches Kulturinstitut, Stuttgart, 2009. V. 15. – VI. 30., rendezte és megnyitotta Ébli Gábor. A nagy mutatvány. Kortárs művészet Szép Péter gyűjteményéből, Vision Trinitatis – Forum zeitgenössische Kunst, Annaberg, 2009. VII. 16. – XI. 15., rendezte és megnyitotta Josef Böhm.
6 Aranyköpés. Kortárs művészet Szép Péter gyűjteményéből – a gyűjtemény 2008–09. évi kiállítási sorozatának magyar, angol és német nyelvű katalógusa, 2008, szerkesztette Ébli Gábor.