fotóművészet

ALBERTINI Béla: A Magyarországi Munka-kör fotócsoportja (1930–1932) – Második rész

Miben állt ez? Az ember-egésztől a szociofotón át az új ember-egészig – szólhat a tömör összegzés. „Tudatosan nem azt mondjuk: osztály-ember épít osztályos társa számára” – hangsúlyozta Kassák fentebb idézett programadó cikkében.1 Ő a személyiség egészét tekintette kiindulási pontnak; felfogása szerint ezt kellett szocialistává formálni. Ebből következett, hogy számára nem az úgynevezett nyomorfotográfia állt a fényképezés középpontjában. A kassáki szemlélet szociofotója a fotográfia által dokumentált világ egyik eleme, amely része a személyiség-építés, a tudatos szocialistává nevelés egészének.

Ezek az elvek a fotócsoport működésének egyes állomásain keltek életre. A Természetbarátok Turista Egyesületének budapesti nagytermében 1931. március 1-én megnyitott első kiállítás képeiről2 nincs műtárgyjegyzék. Egy kiállítási beszámolóból ismert, hogy a fotócsoport indulásának mintegy „erősítéseként”, továbbá a képzőművészet felőli indulás egyik jeleként Kassák és Schubert Ernő (1903–1960), a képzőművészeti csoport tagja is állított ki montázsokat Akasztott ember, illetve Pilsudski családi körben címmel.3 Ebben a Nádass József (1897–1975), költő, író, publicista, és a Munka helyettes szerkesztője által írt forrásértékű közleményben a szerző belülről szóló információt nyújtott. „Ha igazi szocialistákat akarunk nevelni – mondta Nádass – akkor az emberek teljes átalakításáról van szó, mert hatásos szónoklatokkal talán elérhetünk pillanatnyi politikai eredményeket, de ugyanezek az eredmények veszendőbe mehetnek, ha egy adott helyzetben tetszetősebb szónoklat inkább hat.”4 Aligha kell hangsúlyozni, hogy rímel ez a fentebb megfogalmazott ember-egészre. A beszámoló utcai jelenetek, „a szegénység szögletei”, és gépek képeinek bemutatásáról beszél, amelyek között nincs „munkaapoteozis-giccs”, vagy most (mármint akkor) divatos gépromantika. „Az új tárgyilagosság az, amiről itt szó van: a tárgyak uralkodnak a képeken […]” – szólt a tárlaton megtestesült fotográfiai formanyelvről a szerző. Olvasói levelekre készült válasznak álcázva – hiszen itt nyilvánvalóan erről van szó – írt egy eszmefuttatást a kiállítás értelmezéséhez a csoporttag Haár Ferenc. „A dolgozónak a világ megismerésére kell törekednie a fotón keresztül. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a munkásfényképész ténykedése kizárólag a nyomortanyák éhező és angolkóros gyermekei fotografálásában merüljön ki. Ez ugyan már tárgyilagos fotografálás lehet, de még nem szocialista fotografálás, legföljebb annak egyik téma-eleme.”5 Ez a mondat már az induláskor rávilágít a Munka-körös fotográfusok szociofotó felfogására. Haárnak, a gyakorló fotográfusnak arra is volt gondja, hogy magyarázatot adjon az általuk művelt fotómontázs használatra is: a dolgokat a maguk összességébe helyező „szocialista ember” a montázs által „[...] különböző képanyagokat és különböző képelemeket épít egy organikus egésszé.”6 A publikálás szervezőmestere Kassák elérte, hogy már az első fotográfiai fellépés hatékony szóbeli kereteket is nyerjen, vagyis hozzájáruljon a befogadók világnézeti és vizuális neveléséhez. (Vö.: Az ember-egésztől a szociofotón át az új ember-egészig). Sajátos kommunikációs kísérőjelenség – ugyancsak már a kezdetektől – Szélpál Árpádnak a Munka-körös fotográfiai munkát illető publicisztikai szereplése. Ő, mint gyakorló és nagyon hatékony szociofotós az ügy patrónusa volt, de személyes okokból szemben állt Kassákkal.7

Rendkívül gyorsan, 1931. április 19-én létrejött a „második kiállítás”, itt Bass Tibor, Haár Ferenc és Lengyel Lajos képei szerepeltek. Ez már egy professzionista képzőművészeti kiállítóhelyen, a Kovács szalonban történt. Ezúttal nyomtatott meghívó is készült Kassák bevezető soraival. „Korunk egyik legjelentősebb kultur-alakító eszköze a fotografáló gép.” (Ebben az indító mondatban ráismerhetünk a bevezetőben az „első vonulat” cím alatt vázolt változásokra és a „második vonulat” keretében megidézett Kassák-féle kiállítás-kritika fotófelfogására.) „A fotografáló gép feltalálásával az akusztikai korszakból átlépünk az optikai korszakba” – folytatta Kassák.8 Rámutatott arra a korlátra is, hogy a „három fiatal munkás” még primitív technikai eszközökkel dolgozik. Ami ennek a kiállításnak az esetében lényeges, hogy a meghívón Lengyel Lajos „halas” képe látható9 (3. kép), amely 1930 decemberében már megjelent a Munkában. Az akkori fényképi halábrázolás, mint azt művészettörténeti elemzések már korábban kimutatták, szinkronban volt a korabeli szociális ihletésű festészettel, elsősorban Derkovits Gyula (1894–1934) munkásságával,10 és mint ilyen, a hétköznapi csendélet fölé emelkedve szimbolikus mondandót testesített meg. A kép kiemelése kétségtelenül ismét Kassák igen finom vizuális és szociális érzékenységének megnyilvánulása volt. A kiállítás rangját mutatta, hogy erről már a korabeli legjelentősebb irodalmi és művészeti sajtóorgánumban, a Nyugatban jelent meg méltatás. A lap munkatársa, Farkas Zoltán kritikája szerint a kiállítók „Elvetik az eddigi fényképezgetés számos babonáját”, s bár a kritikus úgy látta, hogy a kiállítók „mesterségbeli ügyeskedésben” nem érik el a kortárs hivatásos fotográfusok teljesítményét, de jóval őszintébbek azoknál. „Ha a külföldi hasonló törekvésekhez viszonyítjuk ezt a munkásfénykép-kiállítást, meg lehetünk vele elégedve. A mi nyomorúságosan korlátozott viszonyaink között [ez egyértelmű utalás a korabeli hivatalos művészetpolitika következményeire – A. B.] néhol eléri a nyugati színvonalat, mert néhány valóban őszinte emberi dokumentumot szolgáltat” – fejeződött be a széles látókörű művészeti író kritikája.11

Valószínűleg elfogyott a fotócsoport alkotói lendülete (ami az alapvetően amatőr fotográfusok közegében érthető is), mert a következő, „harmadik kiállításra” csak 1932 februárjában12 került sor az Atelier Művészeti Tervező és Műhelyiskolában.

A közben történt belpolitikai változások – Bethlen kormánya belebukott a gazdasági válságba, 1931. augusztus 24-től a jóval szerényebb politikai kvalitású gróf Károlyi Gyula lett a miniszterelnök; szeptemberben a biatorbágyi viaduktrobbantó merénylet13 ürügyet adott a baloldal, főként a kommunisták elleni támadásra, statáriumot hirdettek – a gazdasági válság miatt amúgy is meglévő társadalmi feszültségek a pattanásig növekedtek.

Kiállítás(ok) hiányában Kassák a publicisztika lehetőségét használta fel a fotócsoport munkájának népszerűsítésére. A Munka 1931. októberi számában tényleírásként hozta a szociofotós Frühof Sándor beszámolóját egy budapesti külvárosi helyszínen (Ferencvárosi erdőtelep) folytatott fényképezéséről. „Munkásfényképező vagyok. Ismerem a fénykép lehetőségeit, és tudom, hogy a szocialista ember fényképe szocialista ideálokat fejez ki” – kezdte cikkét a szerző.14 Frühof a továbbiakban életszerűen mutatta be a bódékban lakó nincstelenek elhárító, védekező viselkedését a fényképezni szándékozó ismeretlennel szemben. 1931-ben Gró Lajos szerkesztésében jelent meg A Munka Kulturstudiója című periodikum első száma, borítóján egy Frühof fotóval, a lapban további Munka-körös fényképek is helyet kaptak, a lapnak folytatása azonban nem volt. A fotócsoport intézményesen bizonyára legképzettebb, egyik legintelligensebb tagja, Haár Ferenc 1932 januárjában írt a szocialista nevelésről15 – ez már a Munka-kör működésének következménye volt, ennek feldolgozása még szakmai adósságunk.

A harmadik kiállításról, amelynek teljes képanyaga nem ismert, Gró Lajos tudósított a Munka hasábjain. A meghívón Frühof Sándor és Lengyel Lajos egy-egy képe szerepelt. (4. a., b. kép) A kiállítók: Bass Tibor, Bergmann Teréz, Bodon Sándor, Frühof Sándor, Haár Ferenc, Lengyel Lajos és Vajda János voltak. Ebben a fényképek tárgyáról csak töredékes információk szerepelnek (szövőszék – feltehetőleg egy később érintendő Frühof-felvétel –, kalapács, korsó stb.) „A munkásfotó célja: a dolgok felfedezése és a proletariátus erejének növelése. Erre törekszik a munkásfotó a polgári avantgarde [sic] technikai eredményeinek a felhasználásával és a szocialista szempontok alkalmazásával” – mondta Gró,16 amely egyértelmű utalás az „első vonulat”-ban jelzett egyetemes fotográfiai formanyelvi modernizáció Munka-köri érvényesítésére.

Ennek a kiállításnak az anyaga volt látható márciusban Bécsben a Naturfreunde szervezésében, majd március 27. és 30. között a Sarló mozgalom vendégeként Pozsonyban,17 a Művészegyesület termében, majd innen került április 3-iki megnyitást tervezve Szolnokra – az ott élő Tabák Lajos képeivel kiegészítve – a Magántisztviselők Szolnoki Csoportjának egyesületi helyiségébe. Előző este Kassák Irodalmi problémák címel előadást tartott, amelyen jelen voltak a rendőrség képviselői. Másnap délelőtt megnyitás előtt a kiállítás képeit lázító anyagként a hatóságok lefoglalták, elkobozták, Kassákot és Lengyel Lajost vizsgálati fogságba vetették.18

Kassákék a történtek nyomán a Munka első fotókönyveként 1932 májusában kiadták A mi életünkből című, 43 darab 1930–1931-ben készült képet tartalmazó kis kötetüket. (5. kép) Folytatásra nem került, nem kerülhetett sor. Ezután kiállításuk sem lett többé. A későbbiekben a tartós hatósági nyomon követés, zaklatás folytán a Munka-kör fotócsoportjának élete megszűnt.

A mi életünkből képegyüttese – bár közreadásának minősége az anyagi korlátok miatt nagyon szerény volt; mérete 23x17 cm; a képek hosszabb oldala egy kivétellel nem haladta meg a 15 centimétert – a Munka-köri fotográfia hű tükrét nyújtja. Kassák a kötet bevezetőjében ismét kifejtette a festészet és a fényképezés közötti különbségre vonatkozó véleményét, majd leszögezte: „A nyomornak vagy utcai tüntetésnek, mint szenzációnak a lefotografálásától nagy út van még a szocialista szempontjából meglátott felvételig.”19 A mi életünkből képgyűjtemény tematikailag a fentebb több alkalmmmal is érintett ember-egész élményét nyújtja. A kötet műfaji szempontból is gazdag: a portrék (6. a., b. c. kép) éppúgy megtalálhatók benne, mint az életképek (7. a. b. kép) és a csendéletek (8. a. b. kép). A fotográfiai formanyelv oldaláról nézve a Munka-körös fotográfusok lépéstartása nemzetközileg a modernizációval egyértelmű. Le kell szögezni: e tekintetben ők nem fedeztek fel semmi újat, de következetesen szinkronban voltak a dadaizmusból származó montázstechnika (9. kép), a Bauhausban hangsúlyt nyert felvételi nézőpont-felszabadulás (10. a. b. kép), és az új tárgyiasság – benne az anyagszerűség és az erőteljes képkivágás (11. a., b., c., d. kép) – eredményeivel.

Izgalmas szakmai feladat lesz a kötet korabeli hazai és külföldi visszhangjainak20 mai nézőpontú elemzése – ezt rövidesen el kell végezni. 

A politikai okokból történt hazai ellehetetlenülést követően a Munka-körös fotográfusok írásaikkal és képeikkel még szerepeltek a bécsi Der Kuckuck hasábjain.21 Az érintett csehszlovákiai visszhangok mellett ez határainkon kívüli szélesebb körű hatásnak tekinthető.

1966-ban Szolnokon a Damjanich Múzeumban – Kassák részvételével – történeti visszapillantó kiállítást rendeztek az 1932-es betiltott tárlat még fellelt képeiből. (12. a., b. kép)

 

1 KASSÁK Lajos, [cím nélkül, a Munka folyóirat programja], i. m. [1.]

2 SZ[ÉL]P[ÁL] Á[rpád], Munkásfotókiállítás, i. m. 8.

3 N[ÁDASS] J[ózsef], Munkásfotókiállítás, i.m. 131.

4 N[ÁDASS] [J]ózsef, Munkásfotókiállítás, uo..

5 HAÁR Ferenc, A Munka fotókiállításához, i. m. 470.

6 HAÁR Ferenc, A Munka fotókiállításához, uo. – A fotómontázs témája „benne volt a levegőben”. Politikai célú hasznosításáról értekezett az akkor Németországban élő Kemény Alfréd, aki „Durus” néven szignálta írásai egy részét – DURUS, Fotomontage, Fotogramm, Der Arbeiter-Fotograf, 1931/7. 166–168. –, magyar nyelven népszerűsítette író álnevének szignóját használva egy kolozsvári baloldali folyóirat, a Korunk szerkesztője – Sz. A. [GAÁL Gábor], A photomontage, Korunk, 1931/12. 897–898. – A kép teljességéhez tartozik, hogy a Munka és a Korunk között ideológiai, politikai felfogáskülönbség folytán erős feszültség volt ebben az időszakban.

7  Az idők rianása: Szélpál Árpád emlékkönyv, szerk.; FEHÉR Imre, Törökszentmiklós, Városi Könyvtár, 1997. 16–17.; ALBERTINI Béla, Szélpál Árpád, a szociofotós, [Kecskemét], Magyar Fotográfiai Múzeum, 2005.

8 KASSÁK Lajos, A Munka folyóirat második kiállításához, Bp. Kovács Ákos szalonja, 1931.

9 A meghívó, amelyből itt két oldal látható, a Kassák Múzeum tulajdona – KM-Any – 1648 b, c

10 KÖRNER Éva, Derkovits Gyula, Bp., Corvina, 1968. 158–159., [206]–[207.]

11 FARKAS Zoltán, Fényképészeti kiállítások, Nyugat, 1931/9. 633.

12 A kiállítás sajátos módon csak négy alkalommal volt nyitva: február 13-án és 20-án (szombati napokon) délután kettőtől este nyolc óráig, 14-én és 21-én (vasárnap) tíztől délután négy óráig. Az adatok forrása a korabeli meghívó, amelynek ismeretért Lengyel Jánost, a Munka-körös Lengyel Lajos fiát illeti köszönet.

13 1931. szeptember 13-án éjszaka egy zavaros fejű merénylő, Matuska Szilveszter a Budapestről Bécsbe tartó gyorsvonat áthaladásakor felrobbantotta a fővároshoz viszonylag közel lévő biatorbágyi viaduktot. A 22 halálos, és sok sérült áldozatot követelő merénylet alkalmat adott az illegális kommunista párt elleni hajtóvadászatra. E témának bőséges irodalma van az igényes történeti feldolgozásoktól kezdve a napi publicisztikáig.

14 FRÜHOF [Sándor], Munkásfotó, i. m., 519.

15 HAÁR Ferenc, A szocialista nevelés, Munka, 1932/21. (jan.) 585–586.

16 GRÓ Lajos, III-ik fotókiállításunk, i. m. 623.

17 JELEN Mihály, Munkásfényképészek, A Reggel (Bratislava [Pozsony]), 1932. ápr. 3. 8. – ebből az írásból tudjuk, hogy Pozsonyban látható volt Haár Ferencnek a Szent István-napi körmenetről készített, valamint Lengyel Lajosnak a Kavicsos út című képe; H[?] G[?], A »munkagárda«, Csehszlovákiai Népszava, (Bratislava [Pozsony]), 1932. ápr. 3. 3. – ez szintén utal az idézett Haár-kép pozsonyi kiállítására; SZALATNAI Rezső, Magyar munkások fotográfiái, Forum (Bratislava [Pozsony]), 1932. 319. – ez utóbbiból Bergmann Teréz új tárgyias dinamó-képének pozsonyi bemutatása azonosítható. Itt kell megemlíteni, hogy a Pozsonyban élő Brogyányi Kálmán magyar művészeti író A fény művészete című, 1933-ban kiadott könyvét, amelynek fontos része volt a szociofotó, az előzéklapon Kassák Lajosnak ajánlotta – ALBERTINI Béla, A fotószakíró Bronyányi Kálmán, Pozsony, AB-Art, 2003. 130–132. – Brogyányi kötetét Gró Lajos méltatta a Munkában (1933/29. 816.).
A magyar szociofotók pozsonyi kiállításának következményeként a  Sarló-mozgalom vezető képviselői jelen voltak 1932. április 3-án Szolnokon a Munka-körös fotográfusok tervezett kiállításának helyszínén.

18 Válogatás a korabeli dokumentumokból: [Szolnoki rendőrségi munkatársak jelentése Kassák Lajos előadásáról és a fotókiállításról a helyi vezető rendőrfőtanácsosnak], Szolnok, 1932. ápr. 3. Gépirat,  Magyar Munkásmozgalmi Intézet Archívuma, 27535; [A Magy. kir. Rendőrség politikai rendészeti osztályának jelentése Kassák szolnoki előadásáról és a fotókiállításról a belügyminiszternek], Bp., 1932. ápr. 6. Gépirat, Magyar Munkásmozgalmi Intézet Archívuma, 27535; A Szolnokon őrizetbe vett Kassák Lajost ma újra kihallgatták, Az Est, 1932. ápr. 6. 10.; Kassák Lajost szabadonbocsátották Szolnokon, Magyarország, 1932. ápr. 6. 11.; Kassák előadása és a fotókiállítás, Szolnoki Újság, 1932. ápr. 7. 2.; MÁRAI Sándor, A cenzuráról, Újság, 1932. máj. 22. 5–6.; Amire nincs szüksége Szolnoknak, Szolnok és Vidéke, 1932. ápr. 10. 3–4.; [Rendőrségi nyilvántartás a szolnoki 1932-es szociofotó kiállítás megnyitójára érkezett résztvevőkről] Szolnok, 1934. febr. 21. Gépirat, Magyar Munkásmozgalmi Intézet Archívuma, 27535 – ebből a dokumentumból ismerjük a kiállítás megnyitójára érkezett valamennyi látogató – közöttük a pozsonyi sarlósok – nevét.

19 KASSÁK Lajos, [Előszó] A mi életünkből, Bp., a Munka kiadása, 1932.

20 SZÉLPÁL Árpád, Képeskönyv a munkáséletről, Népszava, 1932/88. 22.; FRÜHOF Sándor, HAÁR Ferenc, LENGYEL Lajos, Tanulékonyság vagy élelmesség, Munka, 1932/25. 707.; MÁRAI Sándor, Korszerű fényképek, Újság, 1932. jún. 8. 4.; G[RÓ] L[ajos], A mi életünkből, Magyar Fotografia, 1932/7. 13–14.; ROSNER Károly, A »Munka« fotói a munkáról, Magyar Grafika, 1932/7–8. 93.; F. R[OSENBERG], Ein soziales Fotobuch, i. m.   

21 E témáról részletesen: CSAPLÁR Ferenc, Magyar szociofotók a Der Kuckuckban (1930−1933), i. m.