fotóművészet

KOSMO-CLACK

Egy százéves sztereó/panoráma fényképezőgépről

A. Heinrich Rietschel drezdai cége 1914-ben, az első világháború kitörésének idején hozta forgalomba a Kosmo-Clack fémvázas sztereó/panoráma fényképezőgépet.

Előzmények
Alexander Heinrich Rietschel 1860-ban született Drezdában, és 75 évvel ezelőtt, 1939-ben – a fényképezés centenáriumi évében – hunyt el Münchenben. (Ez utóbbi időpont megemlítésekor nem hallgathatjuk el: idén, azaz 2014-ben a dagerrotípia szabadalmi bejelentésének, valamint a találmány közkinccsé tételének már a 175. évfordulóját ünnepelhetjük meg…) Rietschel optikusnak tanult, saját „intézetét” 1896-ban, Münchenben alapította meg. Első német szabadalmát 1898-ban kapta meg, ennek alapján kezdte el gyártani Linear-Anastigmat nevű, 4,5-ös fényerejű fényképezőgép-objektívjét. 1900-ban nagyobb helyiségekbe költöztette a műhelyét, és megkezdte első fényképezőgépe, a Clack előállítását. A szögletes gépvázú, bordó harmonika-kihuzatos, favázas, de fekete bőrbevonatú kézikamera tekercsfilmre vagy 9×12 cm-es síkfilmre dolgozott. A 8,5-ös fényerejű objektíves, Unicum (légfékes) zárszerkezetes fényképezőgépet 110 német márkáért árusították. A termék sikerének hatására a következő évtől a cégtulajdonos már száz munkást foglalkoztatott.
Rietschel piacra dobta a Sextar, az Apotar és a Telinear nevű objektívjeit. 1912-ben ismét új telephelyre költözött. Az első világháború kitörésének idején viszont már tőkehiánnyal küzdött, és hosszú időn keresztül keresett üzlettársat. 1921-ben a Bayer konszern megvette cégének nyolcvan százalékát, majd két évvel később Bruno Uhlt ültette a cégvezetői székbe. Uhl javaslatára 1924-ben a Bayer a maradék húsz százalékot is megvette. A gyártás tovább folytatódott, és a termékek túlnyomó többségének bevezetett márkaneve is megmaradt. 1925-ben (egyes források szerint 1927-ben) azonban a Bayer müncheni fényképezőgépgyárába, az Agfa Camerawerkbe olvasztotta be Rietschel egykori üzemét.
Biztos dátum viszont az, hogy az 1926-os Agfa fényképezőgép- és tartozék-katalógus a címlapján már a későbbiekben oly’ ismertté vált kurzív betűtípussal jelent meg. Ez a kiadvány még több korábbi Rietschel-terméket is bemutatott, így például a 6,5×9 cm-es képméretű, fekvő képformátumú, fémvázas Ninon fényképezőgépet is. A müncheni gyártulajdonos egyébként élen járt a fémvázas, bőrharmonika-kihuzatos, mattüveges és optikai keresős kamerák kifejlesztésében. Még 1909-ben került a boltokba a fekvő képformátumú 10×15-ös és 13×18 cm-es képméretű Heli-Clack, 1912-től árusították az álló formátumú Multi-Clackot, 9×12-től 13×18 cm-es képméretig. Az 1910-ben piacra dobott Universal Heli-Clack széles objektívlapját két objektívet befoglalóra is lehetett cserélni, így a kamera sztereó felvételek készítésére is alkalmassá vált.

A fémvázas sztereó-kamera
A fényképezőgépet a tárggyal párhuzamosan – az objektív gyújtótávolságával és a tárgytávolsággal összefüggő mértékben – elmozdíthatjuk, és így készíthetünk (természetesen mozdulatlan témáról) két felvételt. Ha a két képet egymás mellé helyezve egy nagyítólupés képnéző-eszközbe illesztve szemléljük, a lefényképezett témát az eredeti térhatásnak megfelelően láthatjuk. Természetesen százhatvan éve készítenek, gyártanak olyan fényképezőgépeket is, amelyekbe két azonos gyújtótávolságú objektívet szereltek, így azokkal akár mozgó témák is rögzíthetők – sztereóban.
A térhatású fényképezés főnixmadárként újra és újra feléled a fototechnika-történetben, illetve a mindennapi életben, újabb és újabb korosztályokat hódítva meg. E műfaj bonyolult történetére és szerteágazó eszközrendszerére – a kameráktól a másolókereteken át a képnézőkig – ezúttal csak utalunk…
Rietschel, áttekintve a piaci kínálatot, sok puritán kivitelű sztereó fényképezőgépet talált. Még a legnevesebb angol, egyesült államokbeli és német cégek is forgalmaztak merev vázas, végtelenre élesre állított, egyszerű felépítésű sztereó kamerákat. A harmonika kihuzatosak egy részét pedig az alkalmazott széles tekercsfilm miatt még a kortársak is tekintélyes méretűnek gondolhatták. A müncheni gyáros, az akkori időkben nagyon korszerűnek mondható módon, a gépméretet csökkentő műszaki megoldást talált ki. Az 1914-ben megjelentetett és két különböző optikai keresőjű változatban egy jó évtizeden keresztül árusított Kosmo-Clack nevű fémvázas sztereó fényképezőgépe mindössze 7×8,5×14 centiméter méretű.
A síkfilmes-lemezes kamera fotóinkon is látható példányának képmérete 45×105 mm. (A szakirodalomban 45×107 mm-es adat is olvasható.) Néhány üveglemez-kazettába a korábbi tulajdonos kisfilmes betétet készíttetett, nem véletlenül. A Kosmo-Clack egyik különlegessége ugyanis az, hogy az objektívtartó lap balra történő elcsúsztatásával a kamera panoráma fényképezőgéppé alakítható át. Ilyenkor a gép belsejében, középen lévő képmező-osztólemez automatikusan félrehúzódik, a képalkotásban pedig csak a jobb oldali objektív vesz részt. A már említett, korábbi tulajdonos tehát 24×105 mm-es képméretű panoráma-felvételt készíthetett a kazettákba illesztett 35 mm széles (perforált) filmdarabokra. Az ilyen típusú fényképezés – mind fekvő, mind álló képformátumban – a megszokottól teljesen eltérő kompozíciójú felvételeket tett lehetővé.
A Kosmo-Clack objektívtartó lapja épület- vagy városképek készítésekor néhány milliméternyit felfelé emelhető, így a perspektivikus torzulás csökkenthető vagy elkerülhető. A 4,5/65 mm-es Anastigmat Linearon kívül a kamerához más gyújtótávolságú objektívet és az objektívtartó lap helyére illeszthető nagyítólencse-párt is árusítottak. Utóbbinak a gépvázra helyezésével a kamera sztereó képnézővé alakult át. Ilyenkor a diapozitív képpárt a mattüveg helyére tehette a felhasználó.
A Kosmo-Clack jellegzetessége – az eddig felsorolt előnyös tulajdonságain túl – a viszonylag hosszú, fogasléces-élességállításos kihuzat, amely szállítási állapotban vagy végtelen állásban teljesen a gépvázba húzódik vissza. A kihuzat nem csak a közeli távolságra történő fényképezésnél, hanem a sztereó képnézővé átalakításkor is fontos szerepet játszik.
Rietschel kis méretű, fémvázas fényképezőgépét akkor kezdte forgalmazni, amikor Oskar Barnack, a Leitz cég munkatársa is elkészült a 35 mm-es, kétoldalt perforált mozifilmre dolgozó kézikamerájának első, még kísérleti példányával. Barnack Leicája és Rietschel Kosmo-Clackja – és Balogh Rudolf folyóirata, a Fotóművészet – tehát egyaránt százévesek…
Az Agfa gyár tulajdonosai számára talán túl bonyolult szerkezet lehetett a Kosmo-Clack; mindenestre ők az egyszerű, akár iskolai tanulók által is kezelhető fényképezőgépek kifejlesztésében és milliós példányszámú forgalmazásában jobb üzleti lehetőséget láttak.
A képeinken bemutatott, rendelkezésemre álló példányt a zárszerkezet javításakor Szász György szétszedte, majd természetesen össze is rakta. A javítás különböző fázisaiban készített fotói segítségével Olvasóink ezúttal az évszázados kamera máskor nem látható részleteit is szemügyre vehetik.
Fejér Zoltán

Felhasznált irodalom
Hartmut Thiele: Die Deutsche Photoindustrie, Wer War Wer; 2. Auflage, München, 2002.
Günther Kadlubek – Rudolf Hillebrand: Agfa, geschichte eines deutschen Weltunternehmens von 1867 bis 1997; Neuss, 2004.
Jim and Joan McKeown, Dieter Scheiba: McKeown’s Price Guide to Antique and Classic Cameras, 12. kiadás, Grantsburg, 2004.