fotóművészet

A MAGYAR FILMIRODA RT. NEGATÍVGYŰJTEMÉNYE

Fényképek az ÁVH fogságában

A Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnokának irattárában kutatva találtam az alábbi levelet, amelyből a Magyar Filmiroda Rt. (MFI) mintegy tízezer darabos negatívanyagának kalandos története bontható ki. A levelet Mihalik Sándor, a MNM főigazgató-helyettese 1953. május 14-én írta Fülep Ferencnek, a Közoktatási Minisztérium múzeumi főosztálya vezetőjének, azzal a furcsa kéréssel, hogy próbálja meg visszaszerezni az Államvédelmi Hatóságtól az MFI-negatívokat.
„A MOK. Műemléki részlege 1950-ben a Mafirt ajándékából birtokába került a Magyar Filmiroda negatív fényképanyagának és ebből a gyűjteményből a Történelmi Képcsarnoknak juttatta az 1920–1945 évek arckép, esemény, színház, sport stb. ábrázolások felvételeit, azok katalógusaival és tárolószekrényeivel együtt. Az ily módon átvett gyűjteményt Sági Ferenc abban az időben az Orsz. Széchényi Könyvtár zárolt anyagához beosztott államvédelmi alkalmazott mint fasiszta és kémkedésre alkalmas anyagot zároltnak nyilvánította és a Széchényi Könyvtárban levő saját hivatali helyiségében helyeztette el.
1952. július hó 7-én az Orsz. Széchényi Könyvtár zárolt anyagát a Közoktatásügyi Minisztérium rendeletére átadta az Államvédelmi Hatóságnak és ezzel a nyomtatvány anyaggal együtt átadatott a negatív-gyűjtemény is annak katalógusaival és a szekrények fiókjaival együtt.
Az említett mintegy 10 000 darabból álló negatívgyűjtemény a végleg lezárult félfasiszta és fasiszta kor legszámottevőbb képes dokumentuma, amelynek történeti értéke annál nagyobb, mivel e korszaknak az egyes hírlapoknál vagy fényképészeknél elfekvő kollekciói legnagyobbrészt elpusztultak.
Kérem ezért a Főosztályvezető Elvtársat, szíveskedjék az Államvédelmi Hatóságot megkeresni ezen ügyben és odahatni, hogy a gyűjtemény mint történeti forrásértékű anyag a Történelmi Képcsarnok őrizetébe visszakerüljön.”1
A kérés előzménye még a korszak történetének ismeretében is meglehetősen groteszknek tűnhet és a levél több részlete magyarázatra, kiegészítésre szorul.
A szóban forgó negatívanyag, amelyet a levél szerint 1950-ben kapott meg a Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnoka (MNM TKcs), a Magyar Távirati Iroda által 1924-ben létrehozott Magyar Filmiroda fényképeinek üveglemez negatívjai. Az MFI fotós részlege2 a húszas évek második felétől egyre jelentősebb tényezővé vált. Fotóriporterei a politika, a társadalom és a kulturális élet széles spektrumát fényképezték, a híres emberek portréi és a fontos politikai események mellett témájuk között szerepelt a fővárosi élet, a színház és a film világa, a sportesemények, az utca képe, a divat és még sok más, ami alkalmas volt az ország pozitív képének propagálására. A háború után az MFI-t Magyar Filmipari Rt. (MAFIRT) néven szervezték újjá szovjet segítséggel, egyértelműen kommunista párti irányítás alatt.3
Fontos szerepe van még a történetben a MOK-nak,4 azaz a Múzeumok Országos Központjának, amiről sajnos nagyon keveset tudunk. Az 1949-ben létrehozott szervezet osztotta szét a megszűnt vagy átalakult intézmények műtárgynak minősített, múzeumi megőrzésre méltónak tartott anyagait a különböző közgyűjtemények között.
Azzal, hogy az MFI két háború közötti felvételeinek a negatívjait az MNM TKcs-ba vitték, a történet logikusan  véget is érhetett volna, hiszen a komoly értéket képviselő fényképanyag a megfelelő helyre került. Valójában azonban a negatívok csak különös kitérők után jutottak vissza másodszor is a Képcsarnokba, illetve átszervezések és összevonások után a mai helyére, a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárába.5 A negatívok útjának minden részletét nem ismerjük, az 1953-ban írott fenti levélből azonban kiderül, hogy sorsuk szorosan összefonódott az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) zárolt anyagáéval.6
A nemzeti könyvtár zárolt anyagának története az Ideiglenes Nemzeti Kormány 530/1945. M.E. 1945 február 26-i „a fasiszta szellemű és szovjetellenes sajtótermékek megsemmisítéséről” szóló rendeletével kezdődött, ami kimondja: „meg kell semmisíteni a könyvnyomdák, könyvkiadó vállalatok, könyvkereskedők, köz- és kölcsönkönyvtárak, iskolai könyvtárak, valamint magánszemélyek birtokában levő minden fasiszta szellemű, szovjetellenes és antidemokratikus sajtóterméket (könyv, folyóirat, napilap, hirdetmény, röplap, képes ábrázolás stb.), tekintet nélkül arra, hogy az magyar vagy más nyelven jelent meg.”7 A megsemmisítendő anyagok körébe tehát valamiképpen beletartoztak a képes ábrázolások, azaz a fényképek is. A rendelet ismeretében, illetve tudva, hogy a Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) szovjet megbízottjai milyen szigorúan betartatták, sőt maguk is aktívan részt vettek annak végrehajtásában, valódi sikerként értékelhetjük, hogy lelkiismeretes könyvtári szakemberek és néhány politikus közbenjárására 1946 áprilisában létrehozták az OSZK zárt anyagának gyűjteményét. Ide kerülhettek azok a könyvek, nyomtatványok és egyéb anyagok, amelyeknek sorsa az eredeti rendelet szerint a megsemmisítés lehetett volna.
Az 1949-ben önálló intézménnyé vált OSZK, amely addig a Nemzeti Múzeum része volt, továbbra is annak az épületében működött. A kiválogatott, elkülönített és külön helyiségbe zárt anyag a magyar államrendőrség politikai rendészeti osztálya kizárólagos kezelésébe került, a könyvtár teljesen elvesztette az ellenőrzését felette. Ide szállították be más gyűjteményekből is a nyilvánosságtól elzárásra ítélt anyagokat. Mivel az MNM-nek átadott MFI-negatívokat a zárolt anyagokhoz beosztott ÁVH-alkalmazott fasisztának és kémkedésre alkalmasnak ítélte, ezért azokat a katalógusokkal együtt a Széchényi Könyvtárban, a zárolt anyagok gyűjteményében helyeztette el. 1952. július 7-én azonban a fokozódó éberség jegyében az OSZK teljes zárolt anyagát, így az MFI-negatívokat is, az ÁVH Jászai Mari tér 16. szám alatti épületébe szállították.8
Ebben a helyzetben született meg a fenti levél. Nem gondoljuk, hogy az abban leírtak hatására, sokkal inkább a megváltozott politikai helyzet következtében, 1953. október 12-én az OSZK teljes zárolt anyaga visszakerült a Nemzeti Múzeum épületébe. A nyilvántartott könyvtári állományon kívül még 24 láda „friss”, rendezetlen anyag is érkezett, amit a könyvtár munkatársai az elszállítás óta az ÁVH-nál összegyűjtött anyagnak gondolnak.9 Úgy véljük, ezek között lehettek az MFI-negatívok is.
A történet végül is szerencsésen zárult, bár a negatívanyag eléggé megtépázva került ki a kalandból, ugyanis eltűntek a katalógusok és velük együtt sok fontos információ, ami jócskán megnehezítette a későbbi feldolgozást, nyilvántartásba vételt. És maradtak további megválaszolatlan kérdések is. Az bizonyos, hogy eredetileg sem a teljes MFI-negatívanyag került a Nemzeti Múzeumba; nemcsak azért, mert joggal gondolhatjuk, hogy a fotós részleg működésének mintegy 20 éve alatt tízezernél jóval több felvételt készíthettek a cég riporterei, hanem azért sem, mert a Történeti Fényképtár gyűjteményében nagyon sok olyan pozitív papírkép van, ami az MFI jelzését viseli, de a negatívjuk nem bukkant fel a MOK által átadott MFI-anyagban. Az idézett levél a negatívokról mint a MAFIRT ajándékáról beszél. Az valóban könnyen elképzelhető, hogy az újjászervezett, kommunista párti irányítás alatt álló intézmény szívesen szabadult a múltja tanúitól.
A Történeti Fényképtárban ma megtalálható MFI-negatívok (9×12 cm-es, 6×9 cm-es és 10×15 cm-es) üveglemezekre készültek. Nem lenne életszerű, hogy az 1930-as, 1940-es években az MFI valamennyi riportere csak üveglemezre dolgozott volna, hiszen ekkorra már általánossá vált a cellulóznitrát anyagú tekercsfilmek, később a kisfilmes fényképezőgépek használata is. Valószínűbb, hogy ezek a film alapanyagú negatívok megsemmisültek, vagy megsemmisítették őket, míg az üvegnegatívokat, esetleg régebbieknek gondolva őket, megkímélték – persze ez pusztán feltételezés. Azt viszont joggal gondolhatjuk, hogy a MOK más közgyűjteményeknek is adott át MFI-negatívokat. Ahogy azonban az MNM-nek átadott negatívokról sem készült vagy maradt fenn irat, úgy más intézményeknél sem valószínű, hogy ennek írásos nyoma volna.10
Az MFI negatívanyagáról a Képcsarnok és a Főigazgatóság irataiban a fenti levélen kívül alig találhatók adatok. A TKcs 1950. július 24-i dátummal készült első ötéves tervvázlatában, valószínűleg még a zárt anyaggá minősítés előtt, a MAFIRT által átadott anyagként említik a szóban forgó MFI-negatívokat, amelyek „kiselejtezése és a megtartott negatívok közül kb. négyezer db. 13×18-as pozitív készítése” szerepel a tervezetben.11 Legközelebb csak mintegy öt év múlva, a Képcsarnok 1955. első negyedévi munkateljesítményéről szóló, április 5-én kelt jelentésében12 bukkan fel egy burkolt utalás. Ez az első adat arról, hogy az anyag visszakerült a Képcsarnokba. A gyűjteménygyarapításról szóló részben ugyanis megemlítik, hogy az OSZK könyvelosztójától egy mennyiségében jelentős hivatalos átadás történt, amely „fényképanyagban tartalmaz igen jelentős és változatos anyagot.” 1955 júniusában, amikor a MTKcs  második ötéves tervét készítették, muzeológusi munka címszó alatt a „Magyar Távirati Iroda lemezanyagának” selejtezése és leltározás utáni rendezése, elhelyezése szerepelt mint elvégzendő feladat, amit 1959–60-ra terveztek. Ugyanebben a tervezetben, a Fotóigénylés bekezdésben összesen 4500 nagyítást igényeltek a fotólaboratóriumtól az 1958–1960 közötti időszakra, az „ekkor leltározásra kerülő Magyar Távirati Iroda lemezanyagának értékesebb darabjairól” szükséges nagyítások elkészítésére.13 Már itt találkozunk azzal – a korszak politikai légköréből következő, a későbbiekben is anynyira jellemző – elhallgatással, ami az MFI-anyagot a Képcsarnokba visszatérésétől körülvette. A tervezetben az ÁVH-t megjárt negatívanyag megnevezésére következetesen nem a gyanúsan hangzó MFI-t, hanem a semleges MTI-t használták.
De az egész történetet nagy elhallgatások veszik körül. A MNM iratait lapozva feltűnő, hogy jelentéktelen napi ügyeket, kis gyűjtéseket, vásárlásokat agyonadminisztráltak, míg az igazán nagy jelentőségű gyűjteménygyarapodásokról – esetünkben az MFI-agyag átadásáról – semmilyen irat nem létezik, ahogy a zárt anyaggá nyilvánításáról, illetve az ÁVH általi elszállításáról, de a visszaszállításáról sem. Az OSZK zárolt anyagát feldolgozó hivatkozott tanulmányokban, illetve a kötetben közölt dokumentumokban az MFI-anyagról nem esik szó. Azt sem tudjuk, hogy a negatívok pontosan mikor kerültek vissza a Képcsarnokba, ez valamikor 1955 tavaszán történhetett. Az OSZK Zárolt Kiadványok Tára történetének 1953 utáni korszakát feldolgozó szerző14 1955 tavaszától az anyag felülvizsgálatáról ír, úgy gondoljuk, hogy ennek során kapta vissza a Képcsarnok is a negatívokat. Az bizonyos, hogy Szakács Margit 1956-ban kezdte el a nyilvántartásba vételüket.15 A leltárkönyvi bejegyzésekből sem derül ki igazán az anyag eredete. A származás c. rovatban „törzsanyag” szerepel, ami nem utal az anyag provenienciájára, jóllehet az a munkatársak előtt pontosan ismert volt, hiszen a negatívok beérkezése, „házi őrizete,” ÁVH-s kalandja, majd visszaérkezése azoknak a munkatársaknak a szeme előtt zajlott, akik 1956-ban törzsanyagnak íratták be a muzeológiai szempontból nagyon is fontos származás rovatba ezt a semmitmondó megjelölést. Becsületükre legyen mondva, a felvétel készítőjeként a MFI van feltüntetve, így nem veszett el teljesen a nyomuk.
Az iratokat és más forrásokat átnézve látjuk és tanuljuk meg értékelni azt a szakmai és emberi helytállást és áldozatos erőfeszítést, amivel elődeink, a könyvtári és múzeumi szakemberek próbálták menteni az adott körülmények között a politika végig nem gondolt vagy nagyon is tudatos, esetünkben a SZEB szovjet képviselői által kikényszerített rendelkezések folytán veszélybe került történeti dokumentumokat, több-kevesebb sikerrel, ahogy lehetett.
Stemlerné Balog Ilona

 

Jegyzetek
1 MNM TKcs irattár: 863-01-35/1953.Kcs.
2 Stemlerné Balog Ilona: Történelem és fotográfia, Osiris Kiadó, 2009. 152–153. p.
3 Murányi Gábor: Lelkes képek homályos háttérrel. A MAFIRT képszolgálata, 1945–1947. In: Kor-képek 1945–1947, Magyar Távirati Iroda, Budapest, 2004. 15–19. p.
4 Az 1949. évi 13.tvr. (nov. 16.) hozta létre a Múzeumok és Műemlékek Országos Központját (MMOK), ami később Múzeumok Országos Központja (MOK) lett. 1953 februárjában megszűnt, ekkortól a Népművelési Minisztérium múzeumi főosztálya. A korszakban a minisztérium neve többször változott. Magyar Néprajzi Lexikon 3. kötet, Akadémiai Kiadó, 1980. 668–669. p.
5 MNM Történeti Fényképtáráról bővebben: Stemlerné Balog Ilona: A Történeti Fényképtár. A 200 éves Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményei. Szerk. Pintér János. Magyar Nemzeti Múzeum, 2002. 308–327. p.
6 Bánfi Szilvia: Könyvtári dokumentumok az ÁVH ,,fogságában” Az Országos Széchényi Könyvtár Zárolt Kiadványok Tára megalakulásának vázlatos története (1945–1953) In: A könyvtárak és a hatalom. Szerk. Monok István. Országos Széchényi Könyvtár – Gondolat Kiadó, 2003. 22–39. p.
7 Magyar Közlöny, 1945. (március 17.) 9. sz. 3–4.
8 Bánfi, i.m. 85. p.
9 Bánfi, i.m. 39. p.
10 Az 1960-as évek végén a Filmtudományi Intézetből kerültek a Fényképtárba minden információ nélküli MFI-üvegnegatívok.
11 MNM TKcs Irattár 73/1950. A költségekre 3120 forintot igényelnek. Az MFI-negatívok selejtezéséről nincs tudomásunk.
12 MNM TKcs irattár, 863-03-9/1955
13 MNM MTKcs irattár: 863-03-10/ 1955. (1955. június 18.)
14 Somogyi Mária: Tiltott könyvek, könyvtári zártság. In: A könyvtárak és a hatalom. Szerk. Monok István. Országos Széchényi Könyvtár – Gondolat Kiadó, 2003. 92. p.
15 Szakács Margit 1956-ban került a TKcs-ba, az önálló Fényképtár első vezetője, fotótörténész. Stemlerné Balog Ilona: Dr. Szakács Margit emlékére (1916–2011). Fotóművészet, 2012. 2. sz. 90–95.