fotóművészet

TÁRSASÁGI ROVAT 4.

A hetvenes évek – Első rész

A hetvenes években egyre több egyéni kiállítást rendeztek szerte az országban. A 15-20 képes kamaratárlatoktól a Műcsarnok termeit betöltő életmű-kiállításokig terjedt a minőségileg is nagy választék. A mai „nagy öregek” többsége is ekkortájt jelent meg egyéni anyagaival a nyilvánosság előtt, és néhány nemzetközileg elismert nagyság műveivel is ekkor találkozhattunk először. ***André Kertész személye és munkássága a hatvanas években a magyar köztudatban és a magyar fotográfiában még nem foglalta el azt a helyet, amit ma természetesnek tartunk. Jó példája ennek az 1963-ban megjelent Fotólexikon, amelyben Brassa?ról és Robert Capáról is hosszú szócikk található, Kertészt viszont meg sem említik. Pedig a nemzetközi fotós életben akkor már az elsők között számon tartott Kertész 1963-ban, a Magyar Fotóművészek Szövetsége meghívására járt Magyarországon.Bár 1966-ban és 1970-ben több képe szerepelt budapesti kiállításokon, valódi áttörést a Nemzeti Galériában 1971. május 8-án megnyílt egyéni kiállítása jelentett.E kiállítás kapcsán érte e sorok íróját az a megtisztelő feladat, hogy a szerző által küldött 20x25-ös képekről reprodukciót és a rendezés által megkívánt méretű – 30x40 és 70x100 közötti – nagyításokat készítsen. Szerencsére a küldött képek meglehetősen lágyak (szürkék?) voltak, így a reprodukciós folyamat végére optimális tónust lehetett elérni, ezért megkaphattam Kertész dicséretét: „Jobbak, mint az eredetik!” Amikor 1984-es itt tartózkodása alatt sikerült vele néhány szót váltanom, bevallotta, hogy nagyon gyenge laboránsa volt, amikor azok a képek készültek.Egynapos pécsi kirándulásán Topor Zoltánnal kísértük el. Ámultan tapasztaltuk a 77 éves Kertész hihetetlen szellemi és fizikai energiáját, 25-30 évvel fiatalabban is alig tudtunk vele lépést tartani. Schwanner Endre
Az első kép aláírása: 1970 őszén nemzetközi fotóművészeti kiállítást rendeztek a Műcsarnokban 25 év címmel. A keskeny paraván-csíkokra felzsúfolt, a nagy termekhez képest kisméretű képekből álló heterogén anyag meglehet?sen vegyes véleményeket váltott ki. A kiállított képekből – a szerzők tudta nélkül – kivágott részleteknek dekorációs célra, az üres terek kitöltésére történő felhasználása ráadásul etikai problémát is felvetett.